cicabetti

Most kaptam értékelést az egyik tanárképzős órám minivizsgájáról, és annyira megdícsért a tanár! Szinte pofonként ér ez az elismerés, úgy jött mint derült égből a villámcsapás :)

Nem vagyok én hozzászokva ehhez mostanság... Mármint az iskolában.

Ilyenkor viszonylag nehéz azt mondani, hogy büdös-mocskos Budapest, nem?

Az építészek arra jók, hogy körberajzoljanak szivecskékkel, mikor szar a kedvünk.

Olyan hülye vagyok, annyira hülye vagyok, és le se lehet mosni a szivecskéket, de nem is akarom.

Az iskolában megnéztünk egy dokumentumfilmet, ami azokról a nőkről szól, akik a kilencvenes években szülés után köldökzsinórral megfojtották, fürdővízbe nyomták, nejlonzacskóba csomagolták vagy elásták a kertben a gyereküket. Az egyik konkrétan három babát dugott el a góréban '92 és '94 között. Egy csaj húsz perc után kiment, de a többiek kibírták azt is, mikor a hétgyerekes szikár asszony arról cseverészik, hogy kegyelemből három év két hónapra csökkentették a büntetését ötről. Ez a nő az öthónapos kisfiát verte el egy vállfával, hasba rugdosta, majd nem akarta elhinni, mikor másnap a gyerek gennyes hashártyagyulladásban meghalt. A film forgatásakor épp a szabadulását várta, mert már nagyon hiányzott a családja, és a lehetőség, hogy rendbe hozza az életüket.

Óra után az első boltban csipszet és sört vásároltam, majd elsétáltam a Rudas-fürdőig. Napok óta alig alszom, ez a film majd biztos segíteni fog!

Ja, és a kislánynak szó szerint fogalma sincs a Római Birodalomról, egy hangyányi se. Két hónapig vették, mindig megtanultuk a leckéket, három alkalommal készültünk a témazáróra, amit holnap írnak, és még mindig nem tudja megkülönböztetni a patríciusokat és a plebejusoktól, és annyit tudott Jézusról, hogy szent volt. 

Sírni volna jó.

Megnéztem pár videót az előbb, és rámtört egy diszkrétebb nosztalgiaroham a nyolcórás émelygős-hányós houston-florida daytrip után, meg amikor a Gabó bosszúból elaludt a panorámás nagyágyon vagy mikor csak úgy simán átrohantunk a medencéhez mezítláb, és vagy egy teknős volt benne vagy egy mexikói, és tök meleg volt és család. Most Leident elő se hozom inkább, mert azon nem gondolkoztam.

Holnap megint nézhetem az összegraffitizett bkv-t. Annyira nem élvezem amúgy az ittlétet. Na jó, egyáltalán nem. Talán csak a kislááány oktatását, abban látok motivációt. Félek, hogy ez nem lesz elég semmire se.

Soha nem voltunk még ilyen kevesen SH-n, de egy összeszokott csapat indult, és röhögve csináltuk meg az időnként szar feladatokat is. A koli szervezett nekünk egy élménydús osztálykirándulást a koliban.... Ennyi emberrel nem lehetett nyerni, de az élethez pont elég ennyi ember is. Nyertünk, nem?

A végén megjelent a Csocsó is, és grafikonokon ábrázolta, hogy hol van a csapat most, és hova kellene eljutnia ahhoz, hogy megnyerje a BN-t, meg jövőre a SH-t. Illetve lerajzolta, hogy kivel milyen a kapcsolata. Sokat rajzolt, sohasem törölt. Aztán akasztófásat akart játszani, a közönség meg belement.

Gondoltam egy szóra, van benne Z.

Akkor az LÓFASZ lesz.

ÉS IGEEEEN.

Jó volt ez a hétvége.