Három évvel ezelőtt egy utazás miatt kezdtem el ezt a blogot, aztán megtetszett, és nem hagytam abba az írását. Ott volt velem/nekem az Erasmus alatt, Pesten, Amerikában, otthon, Miskolcon, Zalában, mikor szerettek és amikor bántottak, és sokszor meséltem neki, rajta keresztül nektek és magamnak. Változtam közben, ennek köszönhetően a Cicabetti is, illetve változott az olvasók összetétele is.
Régóta úgy érzem, hogy nem tudok tovább felszabadultan, őszintén írni itt, ezért kerestem egy nyugisabb helyet, ahol folytathatom. Lehet, hogy én vagyok csak béna, és itt is lehetne szigorítani a biztonsági beállításokat, nem tudom. Mindenesetre én így nem tudom ezt csinálni, ezért elbúcsúzom Tőletek és Cicabettitől. Nem örülök neki, de most így látom jónak.
Szeretek írni és szükségem is van rá, de az egésznek elveszi az örömét, ha van egy fék, amit a nyilvánosság jelent. Könnyebb úgy beszélni, ha közben nincs rajtam a nyomás, hogy a közvetlen környezetem csámcsog rajtam, még akkor is, ha igyekeztem csak a felszínen kapargatni a magánéletemet. Idegesít, hogy ismeretlen ismerősök olvasnak, és az alapján skatulyáznak be, hogy háromnaponta írok két sort. Nem akarom azt érezni, hogy bennem maradt ez vagy az a gondolat, mert mi van, ha valakit megbántok vele vagy támadási felületet adok vele magamon. Ez az én játszóterem, ahogy annalájt is megmondta, és ehhez tartom is magam. Viszont ha játszom, akkor szeretek jól játszani, és itt már nem az igazi. Persze, írhatnék a fióknak is, de én nem vagyok Berzsenyi Dániel, de egy word dokumentum nem tudja visszaadni vizuálisan azt az élményt, amit egy blogbejegyzés. Ott nincsen dorombolós macskapárna, nincs kínai sárkányka, és nincs visszajelzés. Engem az untat. Az írás önmagában semmi, az olvasó teszi azt élvezetes olvasmánnyá. Ezt nálam okosabb emberek mondták, és én is így gondolom.
Hiányozni fog CB, de ne csüggedjünk! Azt is kibírtuk, hogy vége lett az Esmeraldának, ez semmi ahhoz képest.... Változás kell meg úgyis találkozunk még online, offline azzal, aki kíváncsi rám. Aki meg a kukkolás öröméért volt itt, annak további jó mulatást kívánok- máshol!
Viszontlátásra!
... avagy Goodbye my love goodbye, höhö
