cicabetti

Annyira hiányzik a tangyakos osztályom! El is olvastam, hogy miket írtam róluk egy éve. Olyan, mintha csak most történt volna meg velem. Hiányzik az a tavasz, hiányoznak a gyerekek...

... és hogy legyen valami vidám is, íme egy poén, amin a koleginán kívül mindenki feküdt a röhögéstől:kolegina: És milyen formájú a vers?kölyök: TÉGLALAP! 

Megtanulhatnám végre, hogy nem minden az, aminek látszik. Valójában egy része igen, de az emberek viselkedése mindig talány, többnyire megfejthetetlen. Például ma, mikor a kolegina úgy beszélt a kisbabáimmal (értsd: a tangyakos osztályommal), mint egy habzó szájú sas őrmesteri…

Jajaja. Ma a tízbé beröfögte poénból, hogy a vizsgált vers keretes szerkezetű (pedig nem is), mivel eddig az összes közösen vett vers az volt szinte, én meg rávágtam, hogy nem is, mert az osztály a keretes szerkezetű most, hogy visszajött betegszabiról mindkét Dani, akik a terem…

Ó és a levelezés a tanárral:Tanár: Ne haragudjon, hogy nem voltam ott, hogy ment?Válasz: (hosszú ecsetelés tőlem az óravázlatról, a teljesítésről és önértékelés)Tanár: Köszönöm, írok majd ennél részletesebben is, de most megyek, mert túlkel a kenyér.

Tegnap a kis szívem csücskeivel összehoztuk a világ, vagy legalábbis életem legjobb duplaóráját. Igaz ehhez kellett egy kis tavaszi napsütés, egy laza péntek, egy kicsit fáradt, kicsit rekedt kistanár, egy nyomtalanul eltűnő vezetőtanár, meg az öt-hatodik órába beillesztett…