Annyira utálom, mikor valaki ok nélkül paraszt, és ha megkérdezik tőle, hogy mi a baj, rossz napod volt?, akkor ne az legyen a válasz, hogy semmi, majd hisztizik tovább. Meg a kicsinyes szarrágást is utálom, és az igazságtalanságot. Főleg olyanoktól, akiktől nem szoktam meg, hogy felhasználóbarátságtanul viselkednek.
Azt meg főleg, hogy nekem feldobta a délutánomat egy hír, most mégis valami keserűség van bennem, hogy velem bunkó volt valaki, mikor éppen nem érdemeltem meg. Az más, ha megérdemlem, mert én is az voltam, de így nem bírom elviselni.
Viszont a nagy hír: mehetek a második körre is a gazdaságos vállalathoz!!!!! Nemcsak ők tetszettek nekem, hanem én is nekik. Ráadásként a srác, aki az első alkalommal is telefonált pár hete, hogy menjek, megkérdezte, hogy én vagyok-e a magántanár, aki múltkor többször kinyomta, mert épp tanított, én meg mondtam, hogy én vagyok, de akkor épp konferencián dolgoztam, azért nyomtam ki. Mire ő nevetgélt, és mondta, hogy nagyon várnak. Még sose láttam, de azért örülök, hogy örül. Csodálatos, csodálatos!
Mindezek tetejébe még rettenetesen éhes is vagyok, ugyanis ismét belefogtam a 90 napos választódiétába, ami nálam ugyan még sosem tartott két hétnél tovább (most sem fog), de egyelőre tartom, és ma van a gyümölcsnap, és... Hazaértem, és legszívesebben befaltam volna a magyaros István király pogány szellemét vajkrémet sajtos minivirslivel, az 50%-os címkés natúr joghurtokat, és tulajdonképpen bármit, ami mozdítható és látszólag ehető. Csúnyán néztem a kislányra, aki a tv-ben zabálta a margarinos kiflit, az apámra, aki resztelt májjal kínálgatott, és azon flesseltem, hogy holnap reggel felkelek hatkor, és megünneplem a fehérje-napot egy nagy adag szalonnás rántottával, amire fojtásként leküldöm a virsliket és egy liter tejet.
Rántott hús, kolbász, szalonna, hús, hús, husika, husika, hús, hús....
Na jó, egy karika kolbászt azért megengedtem magamnak. Bárcsak lett volna a gyümölcsleveshez egy kis hagyma meg zsír. Brühühühűűűű.
