A nap eseménye, hogy Ani talált egy elveszett kutyát hazafele az úton, és természetesen hazahozta. A neve Minnie, és pont úgy néz ki, mint Fábry Sándor megboldogult ebe, Bubi. Na ez is fekszik, nyugszik, kulturáltan szórakozik, illetve mióta megérkezett, próbálja visszaverni Pumukli (Domi dögje) elkeseredett szexuális közeledését. Ani természetesen ezért kizárta Pumit, de mikor nem figyelt oda, én gyorsan beengedtem, hogy legyen Puminak egy jó napja. Reggel sutyiban adtam neki a szeletelt sonkából, délben elfeleztem vele a sajtos toast szélét, délután sétálni vittük (amikor is odaszart egy ismeretlen amerikai hazafi háza elé, és mi, mivel egyrészt nem vagyunk tapasztalt kutyasétáltatók, másrészt pedig paraszt magyar vér csörgedezik az ereinkben, szépen otthagytuk a barna szörnyeteget. Szerintem amúgy ez teljesen rendben van, nem kell majd vegyszerekkel kezelni a füvet. Ami egyébként nem is szorul pátyolgatásra, mert olyan pára van, hogy folyamatosan izzadunk, mint az a bizonyos nőnemű Isten házában. Zárójel bezárva, Pumi nemi életéről van szó épp, csak kicsit kitértem.), este pedig kufircolhat egyet egy ismeretlen szőkével. (aki mellesleg fehér, de most nem ez a lényeg.)
Igen ám, de aztán Tivadar beüvöltött a garázsból, hogy próbáljam ki a bicómat, amit most szedett elő. Kifutottam mezítláb, és mivel még sárga duda is van rajta, így le se szálltam róla, hanem elmentünk biciklizni ketten. Láttunk egy tavat, és hintáztunk a Longwood-i játszótéren (Longwood a szomszéd lakóközösség neve. A miénk Fairwood- majdnem Fairview, mint a Született feleségekben. Amúgy is olyan az egész hely, hogy bármelyik percben átjöhet Edie Britt egy üveg tequilával, hogy felszedje az öcsémet.)
Szóval míg mi leléptünk, a tesóm bezárta Pumit az utazós ketrecébe, így most itt nyüszít a garázsajtó mellett, Minnie meg fekszik halál nyugodtan tíz méterrel odébb, és rá se bagózik. A rohadt kis ribanc eddig hagyta, hogy szegény Pumi a seggét szagolgassa, most meg hogy az szorult helyzetbe került, úgy csinál, mint aki sose hallott a derék kiskutyáról. Mostantól aztán tényleg nem fogok hinni a börtönszerelmekben!!!
