Otthon, édes otthon!- gondoltam, mikor ma reggel anyám hangjára ébredtem, midőn a webkamerán keresztül kiabálja, hogy keljek már fel, mert megint átalszom a napot. Hát ezért utaztam több ezer mérföldet, hogy időzónákat és távolságot meghazudtolva itt is szép jóreggelt mondhasson nekem egy átnetezett éjszaka után?! Remek ez a modern technológia, igaz Anyu?
Később felkerekedtünk, és a belvárosba indultunk cápákat nézni, ám mivel zuhogott az eső, helyette a Természettudományi Múzeumban kötöttünk ki. Houston Downtown egyébként tőlünk tök messze van, legalább negyven percet autóztunk.
SAM HOUSTON LOVAS SZOBRA. HALLOD, DALMA?! LÓÓÓ!!!:)
Egy csomó egzotikus békát, tücsköt-bogarakat láttunk, és megsimogattunk valami állatot, ami se kinézetre, se tapintásra nem különbözött egy átlagos falevéltől. A kijáratnál volt egy bolt, ahol műanyag kacatokat ÉÉÉS némi rágcsit (rovarokat) lehetett vásárolni. Ha én lennék Pumba az Oroszlánkirályból, akkor most tuti ráharaptam volna erre a lehetőségre, de sajnos előtte már kajáltunk (igen, gyorsétteremben...), meg amúgy is csak szagomban és kinézetemben hasonlitok rá:D 
MESE(ROVAR)ORSZÁG KAPUJÁBAN
Rovarropi helyett elmentünk a Lepkeházba, ahol sűrűn gondoltam a későbbiekben toporzékolva irigykedő Pásztory Döncire, aki sok úszót ismer, meg kedveli a llózaszint és a pillangókat. Épp ezért most sok olyan képet fogok beilleszteni, amelyen lepkék szerepelnek, vagy éppen a vizesés előtt tolongunk sztárfotóra várakozva. (nyugi Dóri, mondtam nekik, hogy majd később beugrasz!)
THE COOL AND THE GANG
LEPKUSZ PILLANGUSZ
.jpg)
HOMO GÁBRIUSZ, DOMUSZ KINDERUSZ, KATUSZ CICABETTUSZ
Gabóra amúgy feltűnően sok lepke rászállt, és Tivadar mondta este, hogy ebből is látszik, hogy később majd bizonyára szoros kapcsolata lesz egyes éjszakai pillangókkal, s ez az első intő jel, amelyre érdemes odafigyelnünk...
BIZONYITÉK NO.1.
JEGYÜKET, BÉRLETÜKET SZIVESKEDJENEK ELŐKÉSZITENI, MERT A KIJÁRATNÁL LÁRVÁK DOLGOZNAK! (AZ EZZEL JÁRÓ ESETLEGES LÁRVA-LÁRMÁÉRT ELNÉZÉSÜKET KÉRJÜK)
Aztán megnéztük a kristályokat, egy nagy ingát, amit a Föld forgása tart mozgásban, (hiányzol, Bodó Laci!) meg a dinoszauruszokat is, de kicsit csalódott voltam, mert a Jurassic Parkban sokkal többen voltak és ott ettek embert meg sétálgattak is. Szerintem Houstonban nem volt az a moszkitós botos ősz hajú bácsi sok dollárral, és csak pár csontvázra futotta a költségvetésből. Vaaagy már sok turista járt ott előttünk és lerágták a husit.
EZEK MI VAGYUNK A DINOMARADÉKKAL (VAGY LEHET HOGY EZ VICTORIA BECKHAM NAPSZEMÜVEG NÉLKÜL?)
A legfelső emeleten inka, azték, maya indián ruhák, sátrak, meg egy múmia volt kiállitva. Majdnem olyan jó zene szólt, mint a Blahán szokott a csövesektől jobbra, a kis késes cigánygyerektől balra, pont a kajaosztás mellett:) soká éljenek az indiánok!
A napnak itt még nem volt vége, csak Ani idegenvezetőt Titire cseréltük, aki gokartozni vitt minket. Volt egy kis dráma, mert 18 év alatt csak szülői engedéllyel lehet versenyezni, igy Gabó csak nézőként jöhetett be velünk. Semmi pánik, majdnem olyan jól kezelte a helyzetet, mint apu New Orleans-t:P
Gokartozni amúgy csodálatos!!! Kétszer mentünk sok-sok-sok kört, és csak egyszer kellett az ott dolgozó srácnak visszalöködnie a pályára. Először nem sikerült fél perc alá csökkenteni a köridőmet, de aztán megcsapott a benzingőz és belefájdult kezem-lábam, annyira tekertem a kormányt, meg nyomtam a gázt. Tivadar meg Thomas (ő egy amerikai-vietnami kollégája) kérdezte az első után, hogy pörögtem-e a kocsival, én meg mondtam, hogy nem. Hát másodszor csúszkáltam rendesen. Ja, és ha többet nem látjátok rajtam ezt a sárga pólót, akkor a rákerült fekete kosz sajnos nem jött ki...
