Négy U.S. hazafival és egy olimpikon-nem-ismerővel néztem végig, ahogy a mi fiúnk ezüstöt úszott a csomagolás fővárosában, Packing-ben. És elmeséltem, hogy valójában én is pont igy rap-ü-lök a vizben, csak titkolom, mert nincs elég hely a szinesfémeknek a házunkban:) A mi Lackónk ügyes fiú!!!
Ez közvetlenül azelőtt volt, hogy belevetettük magunkat a houston-i éjszakába Anival, és két csajjal, akik közül az egyik most diplomázott, szóval volt ok az ünneplésre. A lány kevesebbet beszélt, mint én, pedig neki nincsenek nyelvi nehézségei, de azt meg kellett állapitanom, hogy mindkettő igazi vernyákolós-"jáááááá, mozog a csuklóóóóóm" amcsi. Mondták, hogy akarnak jönni Budapeszt, és a szőke tudta, hogy ott van az a Duna folyó, és csónakban akar "make love". Hát izé, űűű tugggya....jpg)
ILYEN A POPSZAKMA
A bar neve Baker street, élőzene volt, meg egy csomó old guy, szóval aki szeretne az öregfiúk egyesületétől pár névjegykártyát, az a hazaérkezésemtől számitott három napon belül átveheti őket Klári nénitől a portán. Jöttek Lisa barátai az egyetemről: pár piercinges diszf.sz, Brian, a feka, és két shyguy, szóval inkább a csajokkal ráztuk a Hotel California-ra.
Ja, és a mexikói-spanyol frontember hozott haza minket:) Nem maradt itt, nyugi Anyu!
