Félelmetes volt ez a nap. Már a második hétfő, amit a 6.50-es sulibuli-járaton kezdtem Kapuváron, a buszon végig aludtam, majd a Sasadi úton szétázással fejeztem be. Én, amint reggel tízkor már bevégzek egy tevékenységet, hahahaha.

A Móriczon már lehetett érezni, hogy valami nincs rendben. Asszem egy ásványvíz promója miatt ugyanis a megálló fedett belsejét műfűvel borították be, és ez most, hogy igénybe vettem volna a tetőt, rögtön szemet szúrt. Lehetett választani, hogy beállok a sáros gyepre vagy ázok tovább a törött esernyőm alatt. (Séróval játszottunk Alsóbélatelepen, és akkor szétjött, én meg elfelejtettem.) Végül inkább Rihannához hasonlóan elá-elá-elááztam az umbrella alatt, mert jött egy pasas, aki először kicsit énekelt, aztán bekukkantott, és nagy örömmel, fennhangon konstatálta, hogy "VAN HELY! Jéé, és fű is! ÚÚÚ, szerintetek miért???" A buszon is dalolt kicsit. Szerintem ezért nem jött kaller, szóval jól tette.

A PPK volt az a hely, ahol már időnként fel is röhögtem. Van egy tanárom, akiről már múlt héten gondoltam, hogy valami nem oké nála, mert hatszor többet beszél, mint én, és nagyon lelkes. Ez egy egyetem, nem az ált. isk, hadd passzívkodjunk már tanárképzésen. Felvetette, hogy akkor hozzunk a mai órára olyan kiegészítőket, amivel szerintünk fel lehet dobni az unalmas termet. Nyilván nem vittem, mert ki az az elmebeteg, aki egy ismeretlen tanárhoz, egy ismeretlen csoportba, egy ismeretlen iskolába vázában virágot visz?! Hát a Gyuri! (ez a koma neve) Beállított egy kacsa alakú fonott edénnyel, ami tele volt pakolva gesztenyével. Hozott ragasztót, amiről hatvanszor elmondta, hogy gluetech, de nem blue, mert ez fehér. Ezt lenn felejtette a szobájában, ezért leszaladt, de előtte mondta, hogy az asztalon van egy csomó irattartó, mindenki válasszon magának egyet, illetve egy nejlont is, amit ő nemes egyszerűséggel bugyinak nevezett. De azt a lelkünkre kötötte, hogyha valaki leadná a kurzust, adjuk már vissza, mert mégis... Van egy pécsi csaj, aki múlt órán elpanaszolta, hogy milyen szar volt a gimiben, hogy az osztályfőnöke mindig Deának hívta Dia helyett, meg Lehőcz gyereknek. És hogy ez neki mennyire fájt. Hát a Gyuri folyamatosan előhozza a sztorit, mondván hogy ő emlékszik már legalább egy névre, DeaDia, hello... A lány meg azt se tudja milyen pofát vágjon:D

Épp menekültem kifele óra végén, mikor elkapott egy szőrös srác, aki kb. az óra közepén jött, hogy én ugye kenesei vagyok? Mert ő Balatonkenesén ismer egy S. családot, és nem tudja elképzelni, hogy semmi közöm hozzájuk. Sajnos nem, de szívesen venném, ha hagynának rám nyaralót, vagy ilyesmit.

Azt hittem, itt vége lesz a mókának. Tévedtem. A kövi szemináriumon volt egy izgága csaj, aki félpercenként hozzászólt a tanári bevezetőhöz (!). Ez még nem is lett volna baj, csak akkor nyomtam el egy kacajt, mikor elkezdett egy képről beszélni. "Tudjátok, van az a vajat köpülő öregasszony, csak nem jut eszembe a művész neve, aki csinálta..." "Munkácsy, szólt a tanár." "Ja igen, Lukács, köszönöm Tanár úr." A Laurát kiverte a víz, én meg arra gondoltam, hogy hallgatni arany, feleim...

Még mindig kicsi a kerítés azon az állatkerten.