Nem tudtuk feldolgozni, hogy nem értjük az olasz kapucsínót fodrászt, mert az csak az anyanyelvén és lengyelül beszélt. Maja ennek ellenére próbálkozott angolul, latinul (huhh), majd minden mondat után leesett neki, hogy hiába. Ezt saját bevallása szerint úgy oldotta meg, hogy a szavak végére simán odatett egy o-t. Hogyha Italian helyett italiano-t mondunk, az már majdnem olasz, nem?:)

Aztán ügyesen hazajöttem, mert gondolni kell az iskolára is, most hogy komoly és felelősségteljes lettem... (!) Erre mit kapok cserébe az éjszakai buszon??? JEGYET KELLETT VÁSÁROLNOM 350 ft-ért! Kivételesen nem sikerült láthatatlannak tettetni magam, és egy túlbuzgó fiatal ellenőr odajött kötözködni végezni a munkáját. Én odaadtam neki az agyonhasznált, ezeréves jegyemet, amire rá van írva, hogy Astoria és egy csomó szám (még anyutól kaptam pár hónapja). De nem az volt a baja, hogy már hatszor át van lyukasztva. Nem. Megfordította, és elkezdte magyarázni, hogy nézd, rá van írva, hogy ez az éjszakaira nem jó...

A Móriczon szerencsére egy rakás német turista hangoskodott, akiknek már a puszta jelenléte elfeledtette az elbukott bliccelést:) A beethovenes siófoki arc sajnos nem bukkant fel, inkább a szüleit küldte maga helyett... Úgy tűnik ezek is buliképesek voltak, mert az egyik asszonyka indulás előtt felüvöltött, hogy: "Marta, ne próbáld titkolni, hogy van egy üveg vodka a táskádban!" ja, voll...

Az isi nem volt ilyen vicces: az első két órát szétuntam, a harmadikon meg olyan terror volt, hogy másfél órán keresztül mozogni se mertem, nehogy felhívjam magamra a figyelmet. De hallottam az udvaron, hogy két lány angolul beszélget arról, hogy hogyan vallotta be a szüleinek az egyik, hogy leszbikus. (Surmó külön kérte, hogy erről emlékezzek meg.)

Zsösz vi öröz ez a nap teljesen. És együtt a 6os, újra! Bódottá!