Tiszta őrültek háza volt ez a tegnapi buli. Fáj is a torkom. P. harisnyáját megettük, a macit megittuk, sőt, volt a végén privát parti is a törzsvendégeknek. Ma meg after délután háromkor. Elég nyúzott arcok, vállalhatatlan fényképek és E. ugyanabban a ruhában.
Belga koncerten találkoztam Gyuri unokaöcsémmel, aki feltűnően vidám volt, és minden tudatmódosító kipotyogott kezéből meglepetésében, mikor megpillantott:D Szerintem részeg lehetett, mert azt mondta, hogy de örül nekem. Mindig tudtam, h szeret.
Amúgy tegnap semmi nem jött össze: a könyvtáros először nem jó könyvet hozatott ki a raktárból, majd másodszorra nem okézta le a kérést, így egy órán keresztül csak szórakoztak velem. Aztán odacsukta a táskámat egy buszajtó, amit a sofőr nem észrevételezett, és egy nő lentről próbálta felrugdalni kívülről. Ekkor kinyílt az ajtó, és én behúztam a cuccaim.
Aztán minden megjavult, és megdicsértek a hostesstanfolyamon (hahahaha, nagyon sokat fizetnek, úgy röhögjetek), ma pedig felismert a tegnapi könyvtáros. Lassan és tagoltan mondtam neki, hogy mit kérek, erre felnevetett, hogy ma megpróbál ügyesebb lenni. A végén megdicsértem, hogy nagyon gyors és hatékony volt. Még jobban röhögött. Ez a vég. Törzsvendég vagyok a könyvtárban. Bárcsak kocsma lenne.
És a slusszpoén: Negyed órát csevegtem EJ-vel kettesben, mert senki nem jött be órára, aztán megjelent még két csaj a 20 emberből, így meghallgathattuk, hogy Dél-Albániában sem ilyen szar a helyzet, mint itt, és most fel kellene állnia sértetten... De nem fog! És egyszer rám is mosolygott a feladatom ismertetése közben. Szociális vagyok!!!
