Leugrottam egy percre a mosásért. Közben kiengedtem a vizet, hogy tele legyen a kád, mire visszaérek. Elindítottam egy letöltést. Az ajtót nyitva hagytam. Hiszen csak egy percre megyek.
Aztán azt mondtam a portán: "Nahát, Klári néni, maga mit köt?"
Amikor nem tudod pontosan, hogy hogy jutsz el a sziától az á-ig, olyan volt ez egy óra. Szociális vagyok, élveztem. Igaz fázott a lábam, a C lépcsőház ajtajában gyűrődtek a ruháim, (a derék kolisok átléptek rajtuk gondolom) ömlött a kádba a víz, töltődött a film és nyitva volt az ajtó.
De azt mondta a végén, hogy "menjen csak, puszilom, jóéjszakát". Puszil! Engem!!! a Klári néni!
