Kedden odajött hozzánk egy punk a Deákon.

"Hajléktalan vagyok, tudnál segíteni pár tízessel? Alkoholra kell."  

"Egyetemista vagyok, én is alkoholra gyűjtök."

"Tessék, itt egy tízes."

Nem fogadtam el,  de elmentünk a Julcsikocsmájába, hogy igyunk egy sört a BOSS-nál tett látogatás örömére (és mert halálra dícsért minket). Dalma meg Maja ettek kínait, de nekem anyu pakolt egy csomó ételt, gondoltam majd hazamegyek, és bekajálom azt. Megromlana csak. Csakhogy Laurát is lehívtuk SNG-re, majd Julcsika is odatévedt, kezében négy pohár kommersz pálesszel. A sört és a pálinkát negyvenszeres gyorsasággal szívta be a gyomrom, így félóra múlva előadtam a Katie-féle "We gonna have so much fun" sikításomat max. hangerőn. Éjfélre otthon is voltam, ahol az SH keretein belül (kolis vetélkedő, ami a hétvégén lesz, és most csináljuk az előfeladatokat) borrendet kellett alapítani. Ez abból állt, hogy Pé fotózta, ahogy hárman nézegetünk egy csöcsös nőt a nyuszis magazinban, és van mellettünk két boroskanna. Aztán a Geges imitálni próbálta, hogy ragasztót csöpögtet a számba, mert az vicces szerinte. Az imitáció nem sikerült, így a technokolt rányaltam a zöld kanapéra. Hogy ne haljak meg. Olyan, mintha taknyos lenne...

És azt is mondta nekem egy másik pasas, egy munkáslegény, hogy "Szia Csörfös arcú lány!" Azt hittem, ez valami gusztustalanság, de aztán megbeszéltük, hogy cserfes vagyok és ez egy bók. Hö.