Apu minden hétvégén elkeseredett kísérleteket tesz, hogy rendesfelnőttembert faragjon a két idióta, izgága gyerekéből. Látszólag kevés sikerrel, de biztosan állíthatom, hogy a hülyeségeit sikerült örökölnöm/eltanulnom, s ugyanúgy próbálom a környezetemre ráerőltetni őket. Látszólag még kevesebb sikerrel, de majd szülök magamnak egy gyereket, és mondogatom neki, hogy:

"A napot nem én találtam ki, de ti kifordítjátok a négy sarkából." (Azaz reggel fel kell kelni, este időben lefeküdni. Sokszor enni keveset. Dolgozni és tanulni, mert ez a dolgunk. Napközben aludni ér, de nem sokat. Ha mégis sokat, akkor különböző alvással kapcsolatos beceneveket adni. Tévét, számítógépet nem bámulni, mert elromlik a szemünk, illetve a szabad levegőn ugrálni.)

"Anyátok mindent megenged, de a világ rendjét megfordítani nem lehet: ha tetszik, ha nem, az apátok én vagyok, ti a gyerekeim, és ez már így is marad." (Ha kitalálok nektek valami -szerintem- szuper programot, akkor menjetek el rá, és vigyorogjatok.)

"ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐŐ!" csöng-csöng-csöng-helllóóóó-csöng-csöng-csöng ( Reggel kilencig aludni szombaton????? Átalusszátok a napot!!!!)

"Még a felmenőidet is megszidják, ha nem értesz semmihez. Egyszer meg kell tanulnod a házimunkát! Állj oda anyád mellé, és figyeld mit csinál." (VÁÁÁÁ, úgy tesz, mintha sose vasaltam, mosogattam, főztem, mostam volna, és elmélyülten figyeli, hogy be tudom-e kapcsolni a porszívóóóót. Vááááá!!!!)

"Ha nem tetszik, átköltözhettek a Cigánymisikéhez a sarokra." (Minden vágyam, de a gyerekeimnek találnom kell egy saját sarkot, saját cigánnyal. Nem mindegyiknek Misi a neve. És ezek is átköltöztek a másik sarokra évekkel ezelőtt...)

"Nemcsak a szellemet, a testet is edzésben kell tartani. Engem nem érdekel mit mond anyátok, gyertek ki az udvarra, és segítsetek levelet/(rohadt)gyümölcsöt/széndarabokat/lehullott ágakat szedni vagy öntözni/havat lapátolni. Kidobom az ablakon a tv-t/számítógépet, ha egész nap csak azon jár az eszetek." (Ha most nem gyúrok rá, sose tudom kidobni a számítógépet az udvarra. Igaz, apu se dobta ki soha, csak mondja. Bezzeg anyu a szoknyámat egyszer kivágta az utcára, ami fennakadt a fán. Nem értette meg, hogy nem akarom azt felvenni, majd egy rövid hatórás veszekedés után a szoknya új tárhelyet kapott. Szerintem csak azért, mert ő is gyenge, és nem tudta megemelni a tévét, hogy azt vágja ki a házból:D)

(Előre féltem az én büdös kölykeimet. Mindent megtanultam és örököltem. Mindent, és továbbfejlesztem, szemtelen kis rohadékok! Muhahahahaha)