Most tartozom egy vallomással. Nézegetem az ismerőseimet iwiwen, és alig várom, hogy leléphessek januárban..... Iszonyatosan fáj a szívem a BN miatt viszont. A többit kibírom, átélem, megtanulom, megoldom, imádom! Elutazom, külföldön fogok lakni, moziban jegyet tépni vagy mekiben sajtburgert árulni, egy holland egyetemre bejárni, semmit nem érteni az órán, és időnként sírni, hogy haza akarok menni. És annyira, de annyira jó lesz!!!
Utálom a kolis álbarátokat, a kolis koszt, a rohadó fürdőszobát, a vegetát a földön, a mocskos falamat, a szétszórt ruhákat, a be nem csukható és csukott szekrényajtókat, hogy Pesten nem lehet elmenni egy jó buliba, ahol egyetemistákkal és/vagy normális zenékre lehet tombolni, hogy a jobbik szakomon szarnak rá, hogy még tanulnánk ezt-azt, hogy az egyetemen igazságtalan a pénzosztás, hogy mindig megtudok minden szemétséget, hogy minden házival kések, mert közben rájövök, hogy tetszik, amiről írok vagy olvasok, és nincs már rá idő, hogy profi legyek benne.
...és hogy nem vagyok profi semmiben, de örömmel tölt el, hogy még lehetek...
...és fogok még itt sírni, hogy drága hazám, szüleim, Budapestem, de valamit valamiért...
...azért a BN tényleg eléggé fájni fog...
