cicabetti

Négy napja szinte folyamatosan autóban ülök, és már úgy vágyom egy buszra, amiben normálisan lehet aludni! Hajnali háromkor indultunk itthonról Schwechatra, és fél nyolcra újra itthon is voltunk. Kivittük a Titit a repülőre. Pont arról beszéltünk anyuval, hogy milyen szar, hogy hazament, úgy hozzászoktunk. Ebédnél szólni akartam neki, hogy jöjjön enni, de már nem volt itt. Én is ezzel a járattal megyek majd Amsterdamba pár hét múlva. Már csak azt várom, hogy minden rendeződjön az úttal kapcsolatban: szállás, beíratkozás, munkahely. Annyira bizonytalan minden, mások nem tudom, hogy csinálják...