Ma se lettem az év dolgozója a CIRKUSZban. Számitógépen regisztráltam a vendégeket egy nagy és szép épületben, ami a Duna partján fekszik, és sok benne a művészet. Összesen hetet a 217-ből. Mentségemre legyen mondva, én ültem az ajtótól legtávolabb eső laptopnál, és mindenki megállt az elsőnél. Mondjuk ez fájt, de nem teljesitménybér volt. A mutatványosok főnöke aggódó arccal megkérdezte a munkavégzés előtt, hogy "menni fog"? Egy keresőbe kellett beirni a név első két betűjét, majd ütni egy entert. Ha nehezen is, de ment. A három és fél évnyi egyetemi "szenvedés" ma meghozta a gyümölcsét. Pénzt.

És még nincs meg a reggeli vizsgám eredménye, amire több pajtással együtt mentem a koliból. Ötből három (köztük én is) csak azért kelt fel, hogy az egyest beirassa. Csakhogy elkapott a hév és az egyest elutasitó, a meg nem próbálást rühellő énem úgy döntött, hogy az észérvek ellenére (véletlenül vettem fel a tárgyat, amit elismernének a jövő félévben tanúsitott kemény munkám magyarországi megfelelőjeként, azaz amit Hollandiában megcsinálok, azt ennek a helyére irnák be) kitöltöttem a tesztet. A szemem már nem a régi, de ...

Csak akkor iratom be, ha négyes vagy ötös. Potyajegy ennél rosszabb nem lehet ezen az egyetemen. Csak az kap kettest, aki tanult.