Teljes sötétségben indultam el 6.30-kor Büdipestről egy olyan busszal, aminek a csomagtartóját csak úgy tudtam becsukni, hogy a teljes (nem elenyésző) testsúlyommal rácsimpaszkodtam az ajtóra, és húztam lefelé, s közben vihogtam- magamnak. A buszsofőr megkérdezte odafönn, hogy megérte-e az erőfeszítés, mire én százas mosollyal feleltem, hogy ja, hát nehéz volt.
Láttam a visszapillantó tükörből... (nehogysegítsémá')
A hazafelé tartó csatlakozáson meg annyira elaludtam, hogy az utolsó pillanatban szálltam le a buszvégen. Épp a csomagomat téptem kifele a busz aljából, mikor jött a buszsofőr, hogy:
Elbólintottál? Vagy csak meggondoltad magad és itt szálltál le? Mert kinyitottam hátul, de visszacsuktam, mert nem ment le senki.
Igen, elaludtam.
Ó, akkor meghívlak egy kávéra. Na gyere.
Jaj, jönnek a szüleim, köszönöm.
Jaj, ne már, ne stresszeljen itt korán reggel. Amúgy is féltem tőle kicsit, mert olyan hiperaktívan őrültnek nézett ki. Nem szeretem én az ilyesmit. 10 előtt semmiképp.
A lelkem visszanyerte (nagyjából) az eredeti békés állapotát (szerintem csak sikerült elhitetnem magammal, hogy tulajdonképpen nem is hónapokról van szó, hanem párszor pár napról, és szeretni fogok mindent, csak beszari vagyok és kedvelem a drámát). Sokat aludtam, megnéztem egy fél filmet Michael Jacksonról és a Jackson 5-ról, elkaptam egy zseniális párbeszédet a Viasat 3-on*, és kinyomoztam, hogy mennyibe kerülnek az alapvető élelmiszerek és egy használt kerékpár Hollandiában.
The Jackson 5. Micsoda afrofrizu!!!
Holnaptól muszáj a szigorlatomra fókuszálnom.
*Figyeljetek, hány éves lehet ez a nő?
34 kb.
Azta, kétszer annyi idős, mint mi most. Az azt jelenti, hogy mikor te hatvan leszel, ő már majdnem 120!!!
(Ez olyan, mint mikor megkérdezték a 21 éves Sérót, hogy hány éves az anyja, és ő azt felelte, hogy kábé 50, mert 22 évesen szülte őt:D hülye IK-sok.)
