Reggel anyámra keltem, akit annyira felizgattak a kínai maffia által vezényelt események, hogy fontosnak tartotta, hogy felhívjon, majd órákig szidja az international office-t és az ügynökséget. Utálja a kínaiakat, legalább annyira mint a Colos. Ezután "röpke" félóra alatt Lauránál voltam, mert nem mertem otthagyni a wassenaarsenwegi szállodámban a laptopomat és a pénzemet, így hozzá raktam le megőrzésre.
Hágában voltunk... Szűk negyedóra alatt értünk oda vonattal. Blicceltem:D Vagyis dátum nélküli jegyet vettem kedvezménnyel, ami mint kiderült, nem is járt. Amúgy kaller eddig egyszer se ellenőrzött, szóval szívjuk a fogunkat a drága vonatjegy miatt, és minden egyes nem ellenőrzött jeggyel borzalmasabban érezzük csak magunkat.
Iszonyatosan hideg volt. Pár óra alatt annyira átfagytunk, hogy muszáj volt beülnünk valahova. Ittam latte machiatit, amibe egy (eredetileg is) hullámos kanalat tettek:) De láttuk a királynő palotáját, a parlamentet és a sétálóutcát. A hágainemzetközibíróságot nem, pedig Apunak nagyon le akartam fényképezni...
A szállásomra ma nem mentem vissza, pedig nagyon jó volt szabadidőben aludni egy idegen (de legalább tiszta) ágyon, ahol ki nem csomagolt ágyneműhuzatot és összegöngyölt ikeás takarót tettem a fejem alá párna gyanánt, majd letakartam egy pólómmal, mert nem akartam, hogy a celofán leszívja a nejlon. Aztán az éjszaka közepén felkeltem, és kibontottam mégis a papírvékony paplanomat, mert nem tudok normálisan aludni, ha nem vagyok betakarózva. Holnap mennem kell hisztizni, hogy adják vissza a pénzem, mert nem vagyok hajlandó egy ázsiai cserediák mocskát összetakarítani. Akinek angolul rosszabb akcentusa van, mint nekem. Nem azért jöttem ide, hogy mandarin akcentusos angolt hallgassak az autópálya melletti holland pusztában, ahol csak egy Mekdonálc és a nagy semmi a kilátás. Pech.
