Még nincs egy hónapja, hogy megismerkedtem ezekkel az emberekkel itt, mégis annyi jó dolgot éltem meg velük, hogy egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy elfelejtsem őket. Nem mintha akarnám.
Leidenben sétálgatva Laurával rettenetesen csodálkoztunk, hogy az égvilágon senkit nem érdekel, hogy rajta narancssárga kávbojkalap, rajtam meg boszorkánysüveg van. Aztán rájöttünk miért. Délután egykor kelt útra az ISN-es csapat, hogy átruccanjunk Bredaba karneválozni. A belga határhoz egészen közel fekvő városban hatalmas zűrzavar és zenebona volt, mikor megérkeztünk. Az emberek 90%-a teljes harci díszben, jelmezesen, kifestve, kimaszkírozva ünnepelt az utcákon. Mi alulöltözöttek voltunk a féktelenül mulató hollandokhoz képest! A főterén ott voltak a Teletabik, Elvis, űrhajósok, rengeteg holland parasztlány, focista, Michael Jackson, az állatkertben fellelhető összes állat, királylányok, stuardessek... Minden, amit csak el tudtok képzelni. Fúvószenekarok talpig jelmezben muzsikáltak a bohócos kamionról. Őrület délután háromkor. Csupa színes, részeg ember, akik a helyi atomgáz együttes tinglitangli számaira ugráltak és énekeltek. Mi meg persze utánoztuk őket. Vonatoztunk és hollandtudást mímelve üvöltöztünk. Azt se tudtam hova nézzek, annyi bolond jelmez volt. Az embereknek volt kedvük, merszük bolondnak lenni egy napra...
Olyan felfordulás volt, hogy alig lehetett bejutni a bárokba, így inkább az utcán hömpölygött a tömeg, és időnként ráztunk egyet itt-ott. Egyedül a pisikérdés volt nehéz. Kígyózott az összeszorított térdű nők sora a WC-k előtt. Így esett, hogy kipróbáltam egy csodálatos bokrot a vasútállomással szemben:) A vonaton meg megmentettem egy női népviseletbe öltözött részeg férfit a vonaton való fennmaradástól. Először azt hittük, hogy meghalt, de miután belesikítottam a fülébe, nyomban felébredt. Mondtuk, hogy Hágában vagyunk, mire ő felpattant, hogy akkor ő most leszáll. Erre magához tért egy másik fickó is, aki szintén hágai volt, és szintén elaludt. Jobb vagyok, mint egy vekker.
Ma meg ébredés után hallom, hogy a Laura egy kutyával kiabál a folyosón. Ül, nem szabad, ül, ülj már le, te! Röhögtem magamban kettőt, hogy honnan szedett elő egy kutyát ez a lány. Aztán később kiderült, hogy a szomszéd fiúk elmentek Maastricht-ba karneválozni, és itthagyták az ebet a szembeszomszédnak, hogy vigyázzon rá egy estét. Csakhogy a kutya nagyon félti a ketrecét, úgyhogy kb. két órán keresztül nem bírták elcsábítani az ajtóm elöl azt a spánielt, és csak morgott meg ugatott ránk. Én meg az előző esti vasútállomásos pisilésre gondoltam. Vajon hol találok a szobámban bokrot?
A kutya azóta hatástalanítva lett, és a Laura főzött nekünk fokhagymás-rákos tésztát.
