Az iskoláról eddig nem túl sokat írtam nektek, mert elsikkadt a pucér férfiak kukkolása meg a szerda esti Einstein-bulik mellett, pedig nagyon sok gondolatom van a Leiden Universiteittel, a diákokkal, a tanárokkal, magával a rendszerrel kapcsolatban.

Én az Összehasonlító Irodalomtudományi tanszék színeiben érkeztem Hollandiába úgy, hogy fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen milyen tárgyakat vehetek majd fel itt... A probléma abból fakadt, hogy mi a kifutó rendszer utolsó áldozatai/szerencsései vagyunk, így Bachelor diploma hiányában nem regisztrálhattunk Masteros órákra. A holland közoktatás sem úgy épül fel, mint a magyar, hogy egy átlagos bölcsész felvesz 15 tanegységet, aztán egész héten a suliban rohad... A holland felvesz maximum 4-5-öt, és azokra hétről hétre készül. Nem belekapkodnak dolgokba, hanem szakembereket, tudósokat képeznek.

A rendszeres kötelező tanulást nagyon nehezen veszi be a gyomrom... Otthon hozzászoktattak, hogy a szorgalmi időszak első három hónapjában napszemüveget, hawaii inget viselhetek és diszkózhatok a pesti éjszakában, az utolsó két hétben meg rettegve számolok vissza, hogy mennyi van még a vizsgaidőszakig. Aztán másfél hónap sírás következik anyunak a telefonban, hogy szar a 'zélet, szemetek a tanárok, sok az olvasnivaló, és természetesen úgy megyek vizsgázni, hogy azt sem tudom megmondani a fáradtságtól, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Vizsga után sírok az álmosságtól, majd ájultan heverek pár órát, és vagy megünnepeljük, hogy még egy vizsga mínusz, vagy egy újabb kollokviumi jegyzettel kínzom magam.

Nekem három órám van most összesen: egy az irodalom tanszéken, egy az angol tanszéken, egy pedig a társadalomtudományi karon. Nagyon sokat kilincseltünk, mire mindegyikre bejutottunk. Az oktatás másságát mutatja, hogy az irodalom tanszéken összesen két (!) felvehető szeminárium volt a tavaszi félévben: az Allegory Theory és egy önálló kutatás kurzus. Kizárásos alapon az allegóriára jelentkeztünk fel. Először azt hittem, hogy a nyelvi akadályok miatt nem értek semmit az órán, aztán ma rádöbbentem, hogy értem én, csak lesz.rom ez az irodalomelmélet otthon is egy sötét ló volt számomra. Képzeljétek el a szituációt, mikor délután háromkor belibegek egy terembe, ami telis-tele van atombölcsészekkel, majd negyed hatig hallgatom, hogy a tanár Szt. Ágoston, Plutarkhosz, Quintilianus bölcsességeiről beszél vagy jobb esetben festményekről, francia templomi szobrokról, versekről. Csupa megfoghatatlan, elvont dologról. Mindezt valami émelyítően szirupos, szaggatott, kedveskedő hangnemben jó sok szakkifejezéssel telitűzdelve. Egy másik kétórás óra után...

Az előző félévi nyelvtöri órám után teljesen máshogy hat rám az unalom. Nem elálmosodom, csak bekapcsol a tanárdetektorom, ami blokkolja a hangot, és valami egészen különös állapotban lebegve telik az idő, de bármikor vissza tudok kapcsolódni, ha jön egy szó, amivel sikerül kicseleznie a tanárnak a rendszert. Bámulatos!!! Pl. a chartes-i templom szobrainak elemzése és a bibliai sztorizás tök érdekes volt. Ezt annak is betudhatjuk, hogy a nő képekkel is illusztrálta a mondanivalóját. Egyébként sokszor roppant butának érzem magam, mikor a svéd cserediák ógörög és latin művekről cseveg a nővel, a többiek meg olyan értelmesen lesnek, mintha épp a napsütésről folyna a diskurzus.

A másik órám, az Amerikai irodalom, sokkal barátságosabb. Egy nagyon szimpatikus, középkorú nő tartja. Leginkább egy középiskolai magyarórához tudnám hasonlítani, hiszen folyamatosan elemzünk, megvitatunk, továbbgondolunk. Ma a Huckleberry Finnel foglalkoztunk. Hemingway azt mondta arról a könyvről, hogy az amerikai írásművészet összes későbbi darabja abból a regényből eredeztethető. Az iskola felszereltségét jelzi, hogy bármikor nézhetünk filmet anélkül, hogy a technikusokért vagy laptopért kellene rohangálni, mert a negyvenfős teremre két tv jut, hogy a hátul ülők is lássanak, és a tanár egyedül is be tudja üzemelni. Nem kell egy ötperces filmrészlet miatt húsz percet kacatolni bélákkal.... Azért a tanárok élete itt se fenékig tejfel persze: a tanárnő az elején beszedett mindenkitől pár eurót, mert az isi nem állja a fénymásolási költséget, és ő ebből oldja meg majd nekünk év végéig:) Az angol szakból kifolyólag a diákok itt sokkal normálisabban néznek ki*, és képesek vagyunk követni az eseményeket. Azért attól rettegek, hogy egyszercsak felszólítanak, mert nem nagyon merek a tanárokhoz beszélni, csak csendben lesek, mint a sült hal. Elég sokszor érezzük, hogy hátrány ez a kelet-európaiság, hogy a magyarok nem úgy tanulnak és beszélnek idegen nyelveket, mint északon. A spanyoloknak, görögöknek, olaszoknak is hozzánk hasonlóan jellegzetesen erős akcentusa van, míg a belga lánynál vagy az itteni hollandoknál nekem fel sem tűnik nagyon, hogy nem anyanyelviek...

A harmadik órám a hobbióra, amit Maja választott nekünk: Környezet és Társadalom. Az egyetemek közti tanulmányi szerződésbe be sem került, hiszen a másik kettő alapján négy magyaros órát tudunk elfogadtatni, és az meg is telíti a lehetőségeinket: egyszerűen már nincs mit felvennünk... Holland újságcikkeket elemzünk, gazdasági, politikai írásokat angolul. Nagyon érdekes, nagyon interaktív. Két tanár tartja. A nő engem idegesít, mert bár kedves, okos, folyamatosan az az érzésem, hogy itt az ideje kifújni az orrodat, kislány, de csak nem akarja. A pasinak furcsa az akcentusa, de jókat mond, miközben literszámra vedeli a kávét. Az első héten bejelentette, hogy van egy pár hónapos kisbabája, szóval folyamatosan ki lesz ütve a félév során, mert a gyerek éjszakánként üvölt, de mi ezzel ne is törődjünk, ő kibírja ezt a három órát.

Nagyon tetszik egyébként, hogy bár itt az órák legalább 2-3 órásak, de van szünet közben. Ki lehet menni 5 percre kávézni, mosdóba, mozogni. Nekem még most, a tanulmányaim végéhez közeledve se sikerült megszokni a másfél óráig való egy helyben való ücsörgést. Még ha érdekelne is a téma, akkor is elalszom a tétlenségtől, és az a kényszerképzetem, hogy össze fog ragadni végérvényesen a szám, ha nem nyithatom ki azonnal...

...és ami számomra a legfontosabb: a Leideni Egyetemen hagyomány, hogy az órákat mindig negyed órával később kezdik, mint a hivatalosan meghirdetett időpont. Ehhez minden tanár tartja magát, és hajszálpontosan óra tizenötkor csukják be a terem ajtaját.

Nekem az eltén is mindig negyedórával később indult minden szeminárium. Sokszor gondoltam Apámra és Anyámra, mikor a hetes buszon azon tűnődtem, hogy jónapottal vagy elnézéssel leplezzem majd, hogy megint elkéstem... Anyám hibás génjei, apám kelj korábban öt percceljei... 

*Őket nem akarom lekaszabolni, vagy legalábbis megrángatni jó erősen, hogy ébredj, ember, ógörög filozófiáról beszélsz és zsíros a hajad!!!!!!