Bevallom, nekem nagyon jól esik most, hogy napok óta családi életet élünk a lányokkal, mert hiába szeretek mindenkit, otthon is jó elvonulni Kapuvárra két napra, és rózsaszín macinaciban a tesómmal msnezgetni meg apuék hülyeségeit hallgatni. Nekem most ők a családom, úgyhogy nagyon jó volt, hogy nem kellett se nyelvet váltani, se belső sztorikat elmagyarázni, se alkalmazkodni. Ma átmentünk Székesfehérvárról Budapestre Leidenből Amszterdamba, hogy kultúrát szippantsunk magunkba, és turistáskodjunk abban a csodaszép városban. A bevásárlóutcától ugyan nehéz volt elszakadni, de sikerült, úgyhogy megnéztük a Van Loon Múzeumot és Rembrandt házát. Tegnap vettünk egy múzeumkártyát, amivel vagy nagyon olcsó vagy gratis a belépés a kijelölt tárlatokba. Óriási boldogság volt "ingyen" körülnézni. Az első helyen nagyon tetszett a konyha és a kert, Rembrandt házában pedig az ágyak. Az 1600-as években az emberek a falba vájt, ajtóval csukható dobozokban aludtak, félig ülő helyzetben, mivel azt képzelték, hogy fekve a fejükbe száll a vér, és meghalnak. A ház egyik termében azokat a cuccokat gyűjtötték össze, amiket Rembrandt élete során összegyűjtött: én akkora kagylóhéjat még sosem láttam, mint ott. A kiállításon nem volt idegenvezető, de kaptunk egy telefont, amiben egy férfi mesélt róla, hogy mit látunk éppen az adott teremben. A hálóban annyira elábrándoztam, hogy leültem az egyik székre a kandalló mellett, mire jött a teremőr, hogy nem kéne Rembrandt székén tehénkedni:)
Sötétedés előtt indultunk a Piroslámpás negyedbe, hogy újra lássuk a kurvákat. Laura ismét teljesen ki volt akadva, hogy ezek a lányok hogy süllyedhettek idáig. Kövér, sovány, fiatal, öreg, fehér, ázsiai, latin. Prostituáltak minden mennyiségben. Állnak bugyiban a kirakatban, vagy ülnek a székükön és beszélgetnek a társaikkal, esetleg riszálnak, integetnek a fiúknak. Ha nem a saját szememmel láttam volna, el se hinném, hogy ilyen létezik, hogy ez legális. A legmorbidabb mégis az, hogy a kerület közepén áll egy templom, az Oudekerk, amit szinte körülölelnek a kirakatok, ahol a kéjhölgyek árulják a bájaikat. Állítólag régen a két "üzletág" kapcsolatban állt egymással, és az egyház részesült a pénzből, azért épült egymáshoz ilyen közel a két "székház". Az Oudekerk előtti kis szobor körül temérdek tulipán hevert a földön. Mikor közelebb értünk, jöttünk rá, hogy miért. Belle szobra az, alatta a felirat: mindenkiért, aki a testével keresi a kenyerét. A virágok valószínűleg a meggyilkolt magyar lány tiszteletére kerültek oda...
HÚZD BE A FÜGGÖNYT, ÉDES...
Apropó magyarok. Épp az egyik kurvasétányon haladtunk előre a nyálcsorgató férfiak hordái között, mikor kinyílt két kirakat, és a lányok magyarul kezdtek el beszélgetni egymással az emberek között:
Te, én otthon hagytam a hajvasalómat, most nem tudom megcsinálni a hajamat...
Én nem is értem miért, de nem rohantunk oda lelkendezve, hogy drága honfitársam, keblemre. Az egyiknek rohadtak szét a fogai, de a másik viszonylag szép volt. A magyar nők világszépek, ugye...
