Az összes pajtásunk lelépett Franciaországba síelni, úgyhogy most pár napig biztosan nem játszunk King's Cupot, és Olivia sem nyivákolja ötpercenként, hogy ENYEM. Jaj, remélem gyorsan hazajönnek a gyerekek:)

Ma átruccantunk Hágába, hogy végre találkozzunk a fülbevalós lánnyal és megnézzük a hágainemzetközibíróságot. Mikor megérkeztünk természetesen tök szar idő volt, de mit is vártunk volna, mikor az előző alkalommal a zord hideg miatt kénytelenek voltunk felfüggeszteni a túrát. Végülis nem szakadt ránk az özönvíz, ahogy vártuk, csak a szokásos holland esőszerű folyadék szivárgott az égből. A Békepalotához egy kacskaringós utakon haladó villamossal jutottunk. Az egész tele volt óvodáskorú gyerekekkel, akik minden kanyarban sikítottak egyet, én meg segítettem nekik. Olyan volt, mintha az állatkertben vidámparkban lettünk volna! Talán felesleges is megemlítenem, hogy blicceltünk...

A hágainemzetközibíróság egy igazi kis palota. A kaputól jobbra található a Béke ösvénye, ahol a Béke lángja lobog. Az országokat körben egy-egy kődarab jelképezi (Magyarország pl. egy ronda szürke betonkocka), és egy emelvényen lobog a békeláng. A láng körbejárásával jelképesen imádkozhatsz a világbékéért. Én körbejártam, most már lehetek Miss World is akár... Volt egy kislány, aki a kiállított kavicsokon lépkedett körbe. Na, ő nem bízta a véletlenre, lesz még odakötözve a Lánchídhoz egy halom grínpíszessel, az tuti. Nagyon akarhatta a békét, ha az országokat taposta. Magyarországra nem mászhatott rá, mert éppen mi pózoltunk rajta.

A Museum voor Communicatie-ben folytatódott a villamoson megkezdett sikítozós gyerekprogram. Az alsóbb szinteken képeslapokat, bélyegeket, feljebb szuper plakátokat állítottak ki, legfelül pedig igazi mesevilágba csöppentünk. A termek életnagyságú társasjáték állomásainak voltak berendezve. A lenti szintek kongtak az ürességtől, míg az óriási játékbirodalom telis tele volt kiskorúakkal és felmenőikkel. Űrhajók, gombaházak, óriási kártyavár, rózsaszín lovashintó, kamu ebédlőasztal lapos emberfigurákkal... Nehéz volt elszakadni, de legalább mindent kipróbáltunk.

BENNE VAGYOK A TV-BEN

A Mauritshuisra megint nem jutott elég időnk, de mindenképp visszamegyünk még alaposabban körülnézni. A múzeum épülete önmagában csodálatos: nehéz bársonyszőnyegek, hatalmas csillárok, és az a rengeteg festmény meg szobor... A digitális idegenvezető szerint vagy nyolcszáz képet birtokol a ház, és a gyűjtemény a mai napig egyre bővül. Az én kedvencem Willem van Haecht Apelles painting Alexander's consort Campaspe című képe volt. Egy terem látható, ahol a bal alsó sarokban Apelles épp Nagy Sándort festi, a háttérben meg egy csomó kép lóg a falon, amelyek flamand festők alkotásainak kicsi másai, illetve klasszikusok és ismeretlen művek.

A KEDVENC

A tárlat leghíresebb darabja mindenképp Vermeer Lány gyöngy fülbevalóval című festménye. Mozi is készült a keletkezés sztorijából, a jobbak látták is, én meg egészen a múltkori hágai látogatásig azt sem tudtam, hogy Vermeert eszik-e vagy isszák... A film szerint a művész a cselédjüket festette meg a felesége fülbevalójában, amitől az asszony eléggé kiakadt, de végül rájött, hogy a nő jót tett velük, mert a család anyagi biztonságát alapozta meg az eladásból befolyó pénz. Az idegenvezető szerint valójában fogalma sincs a tudósoknak, hogy ki lehet a lány, de annyi bizonyos, hogy nem tipikus aranykorbeli figura, inkább valami egzotikus szépség. Élőben egyébként szinte sugárzik a kép, sokkal szebb mint fényképen. Ő a holland Mona Lisa:)