Az igaz magyar külföldön se hazudtolja meg magát: ha már egyszer ingyen van a vonatjegy, akkor minél messzebbre kell menni. Kivételesen nem blicceltünk, csak könyvhét volt, és ha vettél könyvet bizonyos értékben, akkor kaptál egy másikat ajándékba. Ha ezt felmutatod vasárnap a kallernek, ingyen utazol. Az állomáson már korán reggel megváltunk egy csajtól, aki addig tökörészett a jegyvásárlással, míg a vonat elindult nélküle. Sajnos korábban egyikünk se látta, úgyhogy csak annyit tudtunk, hogy román, és kivételesen hülye, mert egyrészt nem vett könyvet, mert zavarta, hogy az ajándékkönyv holland nyelven van, másrészt 20 perccel korábban érkezett, mint mi, de négy perccel indulás előtt állt be a sorba... Hullámzott bennünk az iránta tanúsított részvét és az otthoni helyzettel kapcsolatos kíváncsiság. Kokárdánk sajnos nem volt, de azért nagyon izgultunk az időpontokban, mikor egy-egy "ünnepi" beszéd elkezdődhetett Pesten.

A vonaton először a Silence kocsiba ültünk, ahol nem lehet zajongani. Ezt tízperces üvöltözés után fedeztem fel, úgyhogy visszamentünk a másodosztályra, ahol egy indiaian színes kisgyerek egészen idegesítően vonyított egész úton, és a hét hozzászólása is megszületett. A poén értéséhez mindenképp tudni kell a hollandokról, hogy rettenetesen ügyelnek arra, hogy saját pihenésükben és szabadságukban megkárosítva ne legyenek, és ha nemzeti ünnep van, akkor azt bulival köszöntik. (John Fealey Királynőnapi paródiája megmondta a tutit) Szóval Maja beszélget egy nénivel a mögöttem levő kettes ülésen. Hol tanul a Mariann, hova megyünk most, honnan jött eredetileg...

Nahát, Magyarország? Az apám magyar. De sosem találkoztam vele, nem tudok magyarul.

Ó igen? Nálunk épp most van egy nagy nemzeti ünnep odahaza.

Ma???? HISZEN MA VASÁRNAP VAN!*

Groningenben kiderült, hogy Rotterdamnál van szarabb holland város, és a román csaj jobban járt a Leidenben ragadással. Groningen Hollandia északi határától (a jó hideg tengervíztől) 30 kilométerre fekszik, ennek köszönhetően olyan szél süvített, mint amilyet Ameland óta nem éreztünk. Tágas terek, gyönyörű épületek, de az utcák kongtak az ürességtől. Csak néhány turista lézengett az előző esti buliban összetört sörösüvegek darabkáin a főtéren, de még a templom is zárva volt. Egy helyi alkoholista azért leszólította a bandát, hogy körbevezessen-e minket, és a barátjának nevezte a görög fiút. Találkoztunk egy magyar lánnyal ott, aki Csilla ismerőse. Szerintem Groningent egyenesen neki találták ki. Kinn van másfél hónapja, de nem járt még a helyi múzeumban, nem mászott fel a 95 méter magas templomtoronyba, sőt semmilyen látványosságot sem tudott javasolni nekünk. Mondta, hogy eddig összesen kétszer sütött a nap, nem kirándult, és bulizni sem volt, mióta itt van. Most ötödéves az eltén, még nem kezdte el írni a szakdogáját, de már gondolkozott, hogy le kellene adni a címet...

Az egyetlen múzeum előtt óriási sor kígyózott, de beálltunk a nyugdíjasok mellé taposni, mert más dolgunk ugye nem volt. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy két őszhajú, pocakos férfi verekedni kezd a szemközti hídon, és a megvadult asszonyaik kiabálják, hogy Help meg Hilfe. Valószínűleg az egyik biciklivel elütötte a másik kislányát, mire az felbőszült, és kötözködni kezdett, míg a gyerek ordított. A mi sorunk bal oldalra merevedett nyakkal bámulta őket szájtátva, de sajnos pár percen belül vége lett a balhénak. Slusszpoénként az elütött lány öreganyját fejenszarta egy galamb, amit a menye/lánya papírzsebkendővel igyekezett eltávolítani.**

A benti helyzet beillett a tragikomikus kirándulás összképébe. Megemlíteném a termet, ahol egy giccses aranyozott tükrös szobor lógott a falon Jézus és a bárány címmel, két oldalon pedig nemi szervek ceruzarajzai keltették a botrányt. Mondta is a Laura, hogy na, ez aztán művészet, ez az ötperces firka. Hátul ki volt írva, hogy Andy Warhol művei. Értékes firka.

Hazafele kárpótolni akartuk magunkat Groningen miatt, úgyhogy beugrottunk Amsterdamba. Már csak csak a Szexmúzeum volt nyitva, úgyhogy a Warhol-péniszek után még több péniszt kaptunk, illetve állatokkal incselkedő néniket***, szopóálarcos képeket, kukira bukó fiúkat, dagi leszbiaktokat, Marylin Monroe-t, mozgó mutogatós bácsit, és a matrózt, aki szemközt spriccelt minket a hímivarsejtjeivel, mikor benéztünk hozzá a kis fülkébe. Természetesen nem élőben. Élőben sokkal drágább és sokkolóbb lenne mindez.

A Dam Squeren sajnos nem találtuk meg Batmant, pedig sokáig kerestük... Helyette újra elmentünk a Piroslámpás negyedbe, ahonnan jó gyorsan le is léptünk, mert a vasárnapi nyugiban kétszer annyi prosti riszált az ablakokban, és rajtuk kívül csak mi voltunk nők. Red Light Districht, 100 nyálcsorgató pasi az utcán, sötét drogdílerek, és nyomasztó csend. Megszokhatatlan hely ez, muszáj újra és újra megnéznünk.

A hazafele útról csak annyit, hogy Skippy horkolt, mi üvöltöztünk, és végül nem mentünk Dordrechtbe. Pedig ingyen lett volna az is.

*Mondta ezt annak a holland népnek egyik tagja, akik egyszer áttették a királynő beiktatásának évfordulója és az anyakirálynő szülinapja alkalmából tartott kettős ünnepet vasárnapról szombatra, hogy nehogy eggyel kevesebb szabadnap legyen az évben!!!!

**Szerintetek a hajba ragadt galambszar büdös lehet? És ha a gólyafos lemarja az autóról a zománcot, akkor a hajszínt is kiszívja? Ha kiszívja, akkor miért nem gólyafossal szőkítenek?

***Ugye aki miniló fenekébe dugja a kezét és kígyót enged pun nemi szerve közelébe, az fura, nem?