A groningeni apuka-verekedés után sejthettük volna, hogy nevetséges hét következik.
Kedden csak azért keltem korábban, hogy gyúrni menjek a konditerembe. Az előéletemet ismerve ez igen becsülendő! Ekkor történt, hogy kopasz biztonsági őr pultos csávó megdorgált, mert nem rendeltetésszerűen használtam az egyik izommasinát... Előtte meg azért, mert letöröltem egy nem-kardio gépet is. Egy férfi figyelmeztetett, hogy Ne takarítsak?
Az iskolában hányásközeli állapotba jutottunk, mert az egyik nemmagyar lány náthás volt, és itt nem divat illendő a zsebkendőhasználat, úgyhogy percenként kétszer szippantotta fel a taknyát abból a pisze orrából. Mikor a táskája felé nyúlt, azt hittük megszabadultunk, de csak egy cukrot vett be, és egyre hangosabban, egyre nagyobbakat trombitált. A tanár időnként kontrázott. Lehet az se tűnt volna fel, ha a sarokba köpök.
Aztán este átjöttek a lányok, hogy majd együtt elmegyünk az ismeretlen írek Szt. Patrik napi bulijába, de sajnos nem fogyott el időben a bor. Herengrachton csak a buli romjait találtuk fél kettőkor, de azért elővettem a fényképezőgépet, és a csodálkozó írek szeme láttára készítettünk egy sor partifotót. Nehogy azt higgyék otthon, hogy mi még patrikbuliban se voltunk...
Mikor szerda délután álltam a konyhában, és a csirke felsőcombjának zsíros bőrét nyeszeteltem lefele, akkor szólalt meg Marit, a lakótársam:
Jaj, tudjátok lányok, én medikus vagyok itt az egyetemen, és ma fél kilenckor egy kezet boncoltunk a szemináriumon, és ahogy most itt szenvedsz azzal a csirkével, eszembe jutott...
Aztán mondta, hogy örül, hogy mindig le van takarva a hulla feje, mert a többi részével való munkát nem érzi kegyeletsértésnek. A leplet majd csak negyedévesen vehetik le, mikor az arcot és a fejet tanulják. Én főztem a Mátéval régen, de nem említette közben, hogy pont olyan, mint a boncolás. Pedig szerintem darált húst is tettünk a spagettire...
Este az Einstein tök nyomasztó volt Olivia, Kenyér és Jancsi nélkül, ráadásul a pizsamás sem jelent meg. Viszont ott voltak a buzik, akik az egész termet szórakoztatták. Két kigyúrt, jóképű srác időnként családalapító mozdulatokkal jelezte a másik irányában érzett végtelen szimpátiáját. Ott volt velük még vagy hat fiú, akik szintén kaptak az áldásból, de ez nyilvánvalóan nem zavarta őket. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most valami hülye játék vagy valóban homokosok, mivel az eddigi tapasztalataim alapján a melegek nem ugrálnak egymás hátára és mellkasára, hogy mindenkinek nyilvánvaló legyen a beállítottságuk. Annyira bámultuk őket, hogy egyszercsak feljöttek hozzánk, és mint a csippendélfiúk, riszáltak nekünk egy kicsit. A szőke rózsaszínpólós az arcomba rázta a fenekét, majd lementek és a buli többi résztvevőjét molesztálták. Talán akkor tudatosult bennem, hogy ezek tényleg melegek, mikor a begyakorolt tánckoreográfiájukat is bemutatták, és egymás arcát simogatta az összes búcsúzkodáskor. Szerintem házasodni jöttek Hollandiába.
Még csak csütörtök van, mi jöhet még?
