A zene elég gagyi volt, de a nagy zajtól úgysem hallottuk egymást sem. Még sose láttam annyi embert a Herengrachton. Voltak fukszok, baseballsapkák, fejkendők, asszonyverő trikós fiúk és arany fogprotézises, csuklyás gengszterek...
...és akkor odajött az az idegesítő német gyerek, akit nemes egyszerűséggel mindenki csak Germannek* hív, és egy játék gépfegyverrel lövöldözte a hasamat, mire én mondtam neki, hogy igen, ez a tipikus német viselkedés, kiírtja az ártatlanokat. Erre még hevesebben lövöldözött, úgyhogy könyörgésre szántam el magam. Kérlek ne ölj meg, az oldaladon harcoltam a háborúban**. Ezzel a beszólással a skót szívébe tutira beloptam magam, mert utána hallottam, hogy röhögve mesélte egy másiknak, hogy hogy leoltottam German-t. Én és a történelem...
Aztán Kenyérke egyszercsak leült mellém, hogy te meg mit ülsz itt, és kérdezősködni kezdett, hogy hogy van magyarul, hogy Hallo, és mondtam, hogy hallo, és nosztalgikus hangvételű telefonbeszélgetést imitáltunk, amelyben ő Nagypapiként mutatkozott be. Ez "régi" közös sztorink: Ameland felé a kompon megdícsértem a ronda zöld sapkáját, hogy milyen szép nagypapicsákó. Azóta mi vagyunk Grandpa unokái. Aztán mondta, hogy jaj, ugye elmegyek majd San Fransiscoba, mert olyan szép, és megmutatja majd a Berkeley-t is. Hát szívemből szólt. Tudjátok, az édesnovemberes dombon villamosozás az egyik nagy álmom. Ó jaj, pénz kell, de gyorsan!
Az előbb meg bekopogott egy lakótársam, hogy volt itt egy "tanárom", aki azt állította, hogy probléma van valamelyik feladatommal, és mindenképp beszélnie kell velem. A csaj szerint a "tanár" nem beszélt hollandul, kizárólag angolul. Ez azért érdekes, tekintve hogy mindegyik tanárom holland. Mindenesetre beléptem az itteni e-mailembe, amit sose használok persze, és semmi gyanús levelem nincs. Csak a reggeli titokzatos látogató, az a gyanús.
*Hilmar a rendes neve, de az elején azt hittük, hogy Vilma, és ezt roppant szórakoztatónak találtuk. Egy szőke férfi, akit Vilmának hívnak.
**Középsuliban azt mondta a töritanárom, hogy csak a dilettánsok és a nagymamik beszélnek úgy az I-II. világháborúról, hogy a háború.
