Épp most szólt rám az egyik lány a Baglyos házban, hogy ne kapcsoljam le a fürdőben a villanyt éjszakára, mert reggel neki mindig keresni kell a kapcsolót a sötétben. Délelőtt 10-kor. Emberek éheznek a nagyvilágban, mindenki sír, hogy gazdasági válság van és ózonlyuk, ennek meg az a baja, hogy én lekapcsolom a kisvillanyt a csap fölött, míg ő 12 órát alszik.
Tegnap egy másik nő a városban arra panaszkodott, hogy milyen iszonyatos forgalom van Leidenben vasárnaponként, és hogy ő legszívesebben megbüntetné azt, aki autóba ül. Ő Kelet-Hollandiában tanul, és ez megengedhetetlen lenne ott. Szerintem tíz autó még belefér a vasárnap délelőttbe, de ő légszennyezésről és dugóról magyarázott. Bezzeg a kislámpának égnie kell. Hülye hollandok...
Ma Haarlemben voltunk egész nap a lányokkal
, majd kajáltunk egy nagyot az Augustinusban. Haarlem szép-szép, de Leiden szerintem sokkal szebb. Első pillantásra feltűnt, hogy bár nagyon hasonlít a mi helyünkre, valamitől mégis teljesen más. Csak az út végén esett le, hogy míg Leidenben mindenütt macskakő és színes járda van, addig Haarlemben sima betonút. A város közepén áll a hatalmas St. Bavo templom. Monumentális épület, ami messzebbről teljesen kétdimenziósnak nézett ki, úgyhogy az első reakció az "ez tuti papírból van!" volt. Gyönyörű, és rettenetesen híres, ugyanis a Szent Bovában található a világ legnagyobb, közel 30 méter magas orgonája. Az 1600-as évek közepén játszott rajta a tízéves kis Mozart, majd később maga Handel is. Maja kérésére kipróbáltuk az akkusztikát: elénekeltem a Fel nagy örömre kezdetű katolikus éneket, amit a turisták "kitörő" örömmel fogadtak. A templom ugyan református, de szerintem isten az már csak isten, legyen bármilyen vallása az embernek.
Vettem zöld sajtot, ami drága ugyan, és nagyon finom, és zöööld, és beszélgettem egy holland eladóval a balatoni vityillókról, a magyar euró nem létezéséről és a gazdasági válságról. Rém fáradt vagyok.
