Tegnap fény derült rá, hogy az egész angolos csoportból csak mi olvastuk a Bovárynét, és ekkor Laura égnek emelte a kezét, és elmondott 5 mondatot a könyvről. Az egész osztály hátrabámult, mi meg bólogattunk, hogy igaza van. Az unalomról szól: egy asszony, aki azt képzeli, hogy a romantikus nagyregényekben lefestett élet a valóság, ezért kínjában pompára és fényűzésre költi a férje pénzét, megcsalja, majd öngyilkos lesz. Bár utáltam Bovárynét, olvasása óta kiderült, hogy az életben is vannak hasonló esetek. Nem volt olyan buta ez a Flaubert.
Az izomteremből eltávolították a mérleget, úgyhogy hálisten csak tornászni tudtam, szörnyülködni nem. Volt ugyan egy új digitális, de mivel senki nem használta, gondoltam nem én leszek az első, aki rááll. Még a végén a borzalmas képem mellett a súlyom is megjelenik a plazmatévén belépéskor.
Este a Proostban a csapos 90-es évek slágereivel vakított minket, mi meg a pultnál csápoltunk. Mondtam neki, hogy ő a legjobb dj a világon, ő meg azt, hogy az öregapjának volt kisháza a Tiszától 35 kilométerre, tudjuk-e hol van. Még a kavicsok elhelyezkedését is vágom, ne viccelj... Zserom a neve, és meghívott minket jégerre.
Egy nő aludt az ágyamban. Át kell gondolnom az életemet.
