Tegnap a hobbiórán felkerült az i-re a pont: a Majával kettesben angolul prezentáltunk egy egész osztálynak meg két tanárnak. Én annyira izgultam, hogy reggel kilenckor óra nélkül kipattant a szemem, majd berohantam az isibe, ahol két holland meg egy amerikai csaj húszperces kiselőadása után léptünk a porondra mi, hogy az ingyenboltról beszéljünk.
Az ingyenboltba szombaton mentünk. Egy Euro Disney nevű szervezet üzemeltet egy lepukkant üzletet, ahova az emberek bevihetik a megunt cuccaikat, és a szegények hazavihetnek belőle alkalmanként öt darabot. Ingyen. Vannak ruhák, sílécek, poharak, edények, könyvek, és rengeteg kacat. Én hazahoztam egy 'Happiness' rövides poharat, egy egeres bögrét, egy ronda zöld nyakláncot, amit egy bácsi akasztott a nyakamba, egy egeres kesztyűbábot, amivel egy cérnára kötözött sajtot lehet elkapni, plusz egy 28 forintos Czeizel Endre: Születésünk titkai című könyvet. Ebben olvastam, hogy egy Leuwenhoek nevű tudós volt az, aki az első, kezdetleges mikroszkópot elkészítette. Hozzá ment el kutatni egy leideni egyetemista, Hamm, aki javasolta, hogy a spermáját vizsgálják meg mikroszkóp alatt. Jött a felismerés, hogy a kis fickók mozognak, és voilá, a tudomány ismét fejlődött. Az agyak (és a perverzek?) Leidenből jönnek...
Szóval angolul prezentáltunk remegő hanggal, és nem is voltunk annyira égők, mint ahogy azt előtte elképzeltem. Pedig én javasoltam, hogy azt a négy osztálytársat, akivel buliban is össze szoktunk futni, mindenképp öljük meg, és akkor senki se fogja tudni, hogy bénák vagyunk. (élnek egyelőre)
Aztán tanulmányi kiránduláson is voltunk Amsterdamban az őrült allegory-s nővel, az őrült éneklős nővel és az építésszel. Ott volt az összes őrült osztálytársunk (a gatyamodell, a Berger-hajú, a kisebbik madár, latinos Gery, a barkós holland, az ógörögös norvég) kivéve a taknyos holland lányt, a nagyobbik madarat és a nyugdíjas jogászt. A tanár hozott gumicukrot, az építész meg rajzolt nekünk térképet Bruggeről, és bejelölte rajta, hol lehet a legjobb rákos golyót enni a szülővárosában. Tudta mondani magyarul, hogy Egészségedre, mert a feleségének magyar barátai vannak, és voltak egy esküvőn valahol Budapest környékén. Sajnos nem emlékezett, hogy pontosan hol, mert nagyon sokszor hangzott el véleménye szerint az a bizonyos egészségedre.
Az egyik múzeumban odamentem két idősebb magyar nőhöz beszélgetni, akik nagyon kedvesek voltak. Az egyik egy képzőművészetis tanárnő*, és mondta, hogy keressük meg, ha hazamentünk. Furcsa volt velük magyarul beszélni. Hozzászoktam, hogy csak bizonyos emberekkel beszélek magyarul. Furcsa volt hallani a saját szavaimat. Többször hallottam már magyar szót Leidenben is (na meg a Piroslámpásban a kurvákat), de most először volt valaki elég szimpatikus ahhoz, hogy odamenjek hozzá köszönni, csak azért mert magyar...
Találkoztam az Ágnessel is. Franciaországban erazmizál, és jöttek kirándulni. Pesten is félévente egyszer látom, szóval vicces, hogy kivel hol fut össze az ember. Igaz, ez meg volt beszélve. Furcsa úgy menni Amsterdamba, hogy egyes helyeket már felismerek. Nem érzem az irányokat rendesen, de felismerem. Jó érzés.
Nem akartam buliba menni tegnap, de végül mégis ott voltam. Odajött két pasi, hogy válasszak közülük, mert ők asztronauták (kutatómérnökök Nordwijkben). Volt egy hülyén táncoló csaj, egy hülyén táncoló feka, és egy csomó hülye hülye. Csilla holland mulatósra ropta egy részeggel. Henry Norrisnak megtanítottam, hogy Puszi te kis buzi, de nem örült. Colin szerint mindenkinek van középső neve, úgyhogy az enyém mostantól szekszi. Az övé meg trouble**. Van humora.
*Megkerestem. Munkácsy-díjas... Kikkel össze nem fut az ember, örülök!
**Always looking for some trouble. Ez volt a pólómra írva.
