Nem sokkal hét előtt Amszterdamban döglődtünk a szemétkupac tetején, mikor megérkezett Csilla és a család, és mondták, hogy volt valami nagy baleset Apeldoornban*. Nekem persze le volt merülve a telefonom, úgyhogy kértem a Maját, hogy írjon az anyámnak, hogy élek, mielőtt bemondják az ertéelklubon, és infarktust kap. Közben zsinórban csörögni kezdtek a telefonok, és aggódó szülők tudakolták, hogy túléltük-e a balesetet... Szóval bemondták az ertéelklubon. Nehezen ugyan, de anyám is feldolgozta, hogy én egy másik városban voltam egész nap, és felesleges zokognia.
De kezdjük az elején... A hollandok szeretnek mindent alaposan megünnepelni, minél nagyobb felhajtást csinálni és minél több narancssárgát** magukra aggatni. Az ezernyolcszázas évek vége óta a Királynő szülinapján van az országban a legnagyobb buli. Először augusztus 31-én volt Wilhelmina miatt, aztán április 30-án Juliana*** miatt, majd jött Beatrix, a mostani Queen, aki pechére január végén született. A fene se akar hidegben bulizni, így a nép és a kedves mama iránti tiszteletből április 30-a maradt a Koninginnendag.
A rendbontás 29-én este kezdődik, és a hagyományok szerint Hágában van ilyenkor a legnagyobb pörgés. Nem kellett kétszer mondani, megnéztük magunknak a Királynő éjszakáját. Jelentem, a hír igaz, a buli hatalmas: narancssárgába csomagolt őrültek rohangáltak fel-alá egész éjszaka a városban, és a többtucatnyi szabadtéri koncerten ugráltak. Trance, pop, mulatós, retro, kinek mi tetszik. Engem persze megint megtalált egy hülye, aki a vadiúj, vízhatlan, narancssárga vasutas sapkám vízlepergető rétegét kívánta kipróbálni. Odaállt mellém, és szép lassan a fejemre csorgatott egy adag sört. Én ránéztem, levettem a sapkám, megvizsgáltam, majd két perc hatásszünet után úgy mellbevágtam a csávót, hogy én is meglepődtem. Persze a fiúk jöttek is intézkedni a miaprobléma kiezagyerek dumával, de akkor már elintéztük a dolgokat. Csak egy részeg, a kabátomat meg majd kimosom, de azért vegye már észre... Jaj, és ültem egy ringispin, ami sajnos nem múlta felül a Seaworldos szabadesős cuccot, de azért sikítoztunk rendesen. Ott volt a görög is, akinek külön fészbuk neve van, és aki előző este közölte, hogy ortodoxból iszlámra vált, hogy mindhármunkat feleségül vehessen. Azt is mondta, hogy mi leszünk a hercegnők, ő a szolga, és ne aggódjunk, mert jó nagy a .. kastélya. A Maja meg mondta neki, hogy addig ne is próbáljon ölelgetni minket, míg nincs gyémánt. Szegény Papasugar...
Ma nehezen ugyan, de összekapartuk magunkat a Koninginnedagra. Lejártuk a lábunkat: Amszterdamban még több narancssárga, kevesebb lelkesedés, de meglepően nagy felfordulás. Szivárványzászlós melegfelvonulás plusz Budapest Parádé. Ember még több, csak itt nem kellett futni a tojások elöl. Egy percig se éreztem magam biztonságban, és az az igazság, hogy nem akartam ennyi pisilő péniszt látni az utcán. Volt egy csávó, aki a fejünktől egy méterre vette elő a farkát, és pisilt bele a kanálisba, ami színültig tele volt csónakokkal. Fel is álltam, mert féltem, hogy szélirányba kerülök, és a sörös sztorik után nem hiányzott a vizelet a nyakamba. Volt olyan is, aki azzal szórakozott, hogy le tudja-e köpni a hídról az embereket, és annyi, de annyi szemét volt....
Viszont még a vonaton kaptam holland zászlót az arcomra, és vettem egy táskát 50 centért. Tudjátok, korábban belinkeltem egy videót, amiben egy angol humorista a hollandokat cikizi... Abban volt, hogy a Koninginnedagon kiülnek az úttest mellé az emberek, és eladják a "szaraikat", majd vesznek helyette a szomszéd standostól még szart, hogy az övüké legyen a legjobb szar. Na, én vettem egy puccás, kisvirágos táskát, hogy a kabátomat ne kelljen a kezemben hurcolni.... Enyém a best shit.
Aztán döglődtünk a parkban, nézegettük a narancsokat, megint leöntöttek sörrel (ezúttal a gatyámat), kerestük a vécét, ahol nem akartak két eurót fizettetni egy pisiért, és láttam egy csajt, akit délután négykor hárman tartottak, hogy ne dőljön el, miközben két rendőr magyarázta a haverjainak, hogy hozzanak kólát neki. Az egyik arc el is ment bevásárolni, míg mögöttük Magdinéni és Vilibácsi és persze mi izgatottan figyeltük az eseményeket. A csaj egyszercsak új erőre kapott, és a rendőrök lába elé hányt. A rendőr jókedvűen folytatta a csokizabálást, és a kóla is megérkezett. A csaj ekkor szintet ugrott, és felültették a padra. A közelséget kihasználva megkérdeztem, hogy alkohol vagy fű van benne, és persze hogy mindkettő. Mikor eljöttünk, eszméleténél volt.
Ja, és a legjobb... Egy ideje dumáltunk róla, hogy deszar, éjfélig várni kell tiesztóra, de nembaj-ingyenvan-megkellnézni. Nem baj, üssük el az időt, menjünk vissza a főtérre. Á, mondom, megkérdezem a vécés gyereket, hogy mikor lesz tiesztó. Most megy... Ja, hogy az volt ez a zörej... Kár, hogy négy órával későbbre írták a kezdést.
Láttam, ott voltam, majdnem szétszakadtunk, olyan hangos volt. A holland parasztgyerek lila macinaciban. Élőhelyén figyeltük meg a nagyvadat, muhahhahahaha.
Ez volt az utolsó szám:
*A királyi család idén Apeldoornban ünnepelte a Királynő szülinapját a néppel, mikor egy suzukis direkt belehajtott a tömegbe. Öt ember meghalt, sokan megsérültek. Azóta kiderült, hogy ismerős tesójának a csajának a barátnőjének az anyja az egyik. És ezt én sem gondoltam komolyan, hogy leírom.
**Azért narancssárga, mert Oranje a vezetékneve a királyi családnak. Narancs Beatrix és a srácok.
**Idén lett volna százéves az öregasszony, és a nagy buli helyett országos tragédia...
