Halálra fagytam Belgiumban, most meg főzhetem magamnak a teát ezerrel, sőt nemcsak azt, hanem vacsorát is, mert az anyukám csak virtuálisan létezik, és nincs más kaja. Csak a telefonban tudja megkérdezni, hogy ugye nem a disznóinfluenzát kaptam el? Most hogy így belegondoltam, lassan vágósúlyba kerülök, szóval van kapcsolatom a disznókkal.

Belgium érdekes élmény volt, kalandok halmaza. Először a már említett buszozás a színes emberekkel, aztán várakozás a franciául hadováló idegen buszpályaudvaron. Vera érkezése és áradó szeretete. Képzeljétek, a második este együtt tévéztem vele: ő feküdt az egyik kanapén, én nyakig betakarózva a másikon, és bámultunk a SzüliFelit meg a Szexésnyújorkot a tv-ben. A reklámszünetekben hol a munkájáról faggattam, hol arról, hogy mi történt a Lila akác közben azalatt a három hónap alatt, mikor nem néztem a sorozatot. Nagy lutri egy idegennél aludni, de mikor külföldről külföldre kirándulsz, egyre kevésbé félsz az újdonságoktól. Verának, a brüsszeli vendéglátónknak mi voltunk az első szörfösei, nekünk meg ő volt az első. A vendégszoba az alagsorban volt, ahova egy kulccsal zárható ajtón keresztül lehetett lejutni. Maja megállt az ajtóban, komoly arccal rám nézett, és így szólt:

Én egy kicsit várok itt, nehogy bezárjon titeket, mint Józeffriccöl. (Tudjátok, aki szén helyett a családot tartotta a pincében) Pedig ez a házigazdának is ugyanakkora para. Mi van, ha meggyilkolják vagy kirabolják?

BLANCHE SÖR ÉS A KIRÁLYI PALOTA BRÜSSZELBEN

Második este egy Lasalsa fantázianevű nőnél aludtunk volna az eredeti tervek szerint, de egész nap nem jelentkezett, és Vera is kérlelt minket, hogy ne menjünk még el, így lemondtuk a később felbukkanó Lasalsát. Akiről egyébként sem tudtuk eldönteni, hogy nő vagy férfi.

Sex: male female several people

(nem: férfi  nő  néhány ember)

Szerintetek ha valaki a neméhez azt írja be, hogy számos/néhány ember, az azt jelenti, hogy transzvesztita vagy azt, hogy nem tud rendesen angolul és a sex szót az internacionális értelmében használva bevallotta, hogy szexelt egyesekkel???

A harmadik napot Gentben töltöttük. Hullafáradtan és kockára fagyva kóvályogtunk egy gyönyörű középkori városban, amire azt mondták a cserebarátaink, hogy iszonyatosan nagy egyetemista bulihely, de mi sajnos csak korosodó külföldiekkel és az álvány mellett bőszen számoló ázsiai turistákkal találkoztunk. Tudtad, hogy a japók képtelenek anélkül fényképet készíteni rólad, hogy ne számolnának el háromig angolul? Van-tú-trí nélkül nincs értelme fotózni, ez alapszabály!!!

A harmadik estétől mindannyian féltünk picit. Újabb belga város (aznap a harmadik), újabb csomagolás, újabb házigazda. Egy világutazó, sportőrült, fülbevalós-tetkós, harmincas férfi, akit Marcelnek hívnak. És akiről csupa jót írtak az előző vendégei.

Bízz az emberekben, és meghálálják.

Marcellel bejártuk egész Brugge-t. Olyan, mint egy mesebeli város: rengeteg zöld, gyönyörű épületek, pici házak, otthonos kávézók, szélmalmok és hattyúk. Az est tanulsága mindenképp az, hogy a brugge-i kacsalányok dolga a legjobb a világon. Csak olyan kacsákkal találkoztunk, akik nem kettesével, hanem hármasával jártak. Sétáltunk a zöld kanális partján, mikor nagy hápogásra lettünk figyelmesek, amit kis csipogás kísért. A vízben épp kacsa-pornó zajlott: az egyik színes kacsafiú kacsázta a színtelen kacsalányt, és közben a lány fejét mindenáron a víz alá próbálta nyomni. Ezt izgatottan bámulta egy másik kacsafiú és vagy tíz csipogó kiskacsa, illetve mi négyen odafönn.... Később láttuk őket újból a város másik pontján. Akkor épp hármasban repültek valahova.

KACSA-KALAND BRUGGE-BEN

A nagy akció után Marcel elvitt minket egy apró sörözőbe, ahol 300-féle sörből válogathattunk. Naná, hogy mindenki belga sört ivott, és közben a  házigazda szórakoztatott minket a sztorijaival. Meztelen részeg ázsiaiak a vonaton, fejre firkált feliratok, ébredések Antwerpenben, stb. Mondhatjuk, hogy egy önző, link alak, aki bérelt lakásban lakik és még a fűtésen is spórol. Egy gyári munkás, aki egész évben azért dolgozik, hogy a végén Afrikában, Ázsiában vagy Dél-Amerikában felélhesse az összes tartalékát másfél hónap alatt. De inkább azt mondanám, hogy egy szar gyerekkorú, kedves ember, aki nem akar szar gyerekkort egy újabb nemzedéknek, inkább nem szaporítja magát. A felét nem bírtam megjegyezni annak a sok országnak, ahol járt, de jókat nevettünk.

Ma Antwerpenben fejeztük be a napot. Csodaszép a városháza (lefényképeztettem magam egy ázsiai turistával egy-kettő-háromra), gyönyörűek a templomok, mégsem tetszett igazán. Úgy éreztem, hogy menten összenyomnak az épületek! A templomból közvetlenül kávézó vagy bolt nyílt, és lehetetlen volt egyben megnézni az egész monstrumot, mert annyira túlzsúfolták a teret. Viszont láttuk messziről Európa első felhőkarcolóját, ami szintén abban a városban található.

Beleszerettem Brüsszelbe, bár nagyon vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban. Gyönyörű, pezsgő, igazi nagyváros. Annyira más mint Amszterdam. Több benne a hatalom, és kevesebb a romlottság és a mesterségesség, pedig mindkettő kreált valamennyire.  Az egyik az agyadra, a másik a testedre épít. Brüsszelbe családdal mész, Amszterdamba vibrátorral bőrruhában. Valahogy mégis azt érzem, hogy Brüsszel inkább egy munkahely, Amszterdam meg a kultúráé és a megbotránkozásé. Múzeumok és kurvák. Sosem költöznék Amszterdamba, elköltöznék Brüsszelbe. Nem költöznék Belgiumba, de bármikor Hollandiába. Érted?

Zavart a francia anyanyelvűek angolul nem tudása. Vagy rettenetes akcentussal vagy egyáltalán nem beszéltek. Hiányoztak a hollandok. Itt legalább értek valamennyit, és beszélnek is külföldiül, de Brüsszel utcáin francia szót hallottunk csak. A közlekedés időnként kaotikus, és Vera sokat panaszkodott az emberek viselkedésére is. Őszintén? Én is jobban érzem magam a holland népek között (na nem a lányainkra gondolok), mint a franciák között. Lehet meg kellene tanulnom a nyelvüket, hogy ne frusztráljanak.

És Belgiumban zöld volt a fű, láttunk késő vonatot (Hollandiában akkor indul a vonat, mikor a tizenkettesre ér a mutató, és ez nem vicc), és olcsóbb is volt kicsit, és több volt a fa, és annyira hideg volt...

Jól éreztem magam, sokat láttam, és olyan boldog voltam, hogy hazajöttünk Leidenbe!