Megtört a jég: a Dutch Disneylandben vettem zacskós szalonnát, és azóta még a lekváros kenyérhez is eszek kicsit belőle. Hányingerem van már, hogy mindennap nekem kell főzni magamra, és már a boltban megtalálható összes konzervcuccal összekevertem a csirkemellet. Jó lenne, ha most a mama meg az anyukám főzne rám egy darabig.
Anyukám mondjuk holnap jön, de nem kell főznie egyáltalán, mert ő kirándulós vendég. Azzal kezdi az utat, hogy egyedül elvonatozik hozzám Eindhovenből. Másfél óra az út, és át is kell szállni, de én tudom, hogy nagyon ügyesen elmutogatja majd a mondatokat, amiket felírtam neki. A leghasznosabb azt hiszem a Could you show me the toilette, please?, amit szabad fordításban Hol a budi?-nak értelmeztem. Azért remélem, hogy lesz magyar, aki segít anyukának nem elveszni, ha már áá, nem kell kijönni- kalandot akart magának.
Kalandunk nekünk is volt, mert a Majacsaládot elvittük csónakázni tegnap. Az lesz a legjobb, ha a férfi evez, gondoltuk. Jó is volt, de ha a Saján múlik, körben pörögve kerüljük meg a várost egy szállítmány sápítozó nővel. Mondjuk jobbnak láttam nem belepofázni a férfimunkába, mert igazából én se eveztem sose. Helyette inkább Vikikével rettegtem, hogy mikor fordulunk csónakostul a kanálisba, és ütemre dideregtünk a lenyugvó nap hidegében. Nem tudom, hogy mondtam-e, de Hollandiában van ruhában úszási gyakorlat tesiórán. A gyerekek igazolást kapnak arról, hogy ők vizsgáztak a tárgyból, és nem gond, ha részegen átesnek a hídon. Na, nekem ilyen kurzusom nem volt, úgyhogy inkább csendben imádkoztunk, míg a Mariann vigyorogva evezett, az emberek meg a parton röhögtek. Hogy min, azt sajnos nem tudtuk meg. Biztos spenót volt a fogunk között.
