A csapos arc a Proostból térképet rajzolt nekünk Armin van Buuren házához a vasútállomástól, miután a második ingyensört és a harmadik ingyenfelest is kiosztotta nekünk tegnap. Jó húzás volt kifaggatni a fél életéről, majd megkínálni a házi szilvapálinkából. A lelkünkre kötötte, hogy mielőtt hazamegyünk, menjünk újra, majd tölt le nekünk magyar zenét a csehóba.
Rettentő fáradt vagyok amúgy a szülőterápiától, meg a sok kirándulástól, még kocsmába járni sincs rendesen időm! Voltunk biciklivel Hágában (40 km út el-vissza a dűnék között, plusz a városon belül is tekertünk egy csomót). Amszterdamban minden (!) kirándulási ponton találkoztunk magyarokkal. A Van Loonban anyu szerint zsidókkal, a feliratnál két férfival, a virágpiacon négy rajcsávó cigánnyal és a tetkós szemöldökű, szőkített, karfiolos seggű, fehérnadrágos, aranyfülbevalós cigánygádzsikkal, illetve a Piros Lámpás negyedben a nővel, aki magyarul magyarázott cigivel a kezében a szemközti kirakatnak, hogy ma már három megvolt... Meg a miért nem csörgettél meg? debella a stricivel. Még hogy a magyar nők a legszebbek a világon...
ANYU ÉS A TEJ
Egy biztos, még mindig a hazai süti a legfinomabb a világon. Bár kibírnám, ha csomagban kapnám ezután is, én meg hollandizálhatnék tovább.
