Roppant különös események zajlanak Leidenben, amelyek egészen új színt adnak a dolgoknak, és össznépi kiborulásban szenvedünk a hazautazás miatt. A legnagyobb para mindenkinek az, hogy egyáltalán felszállunk-e a vonatra, ami elveszi tőlünk a jelenlegi mindenséget. János és Kenyér már Londonban vannak, pénteken volt a búcsúbulijuk, ami egészen a hajnali hármas indulásukig húzódott. Kenyér a szép emlékek megkoronázásaként az egyik kanálisba hajította a biciklijét, amit korábban ugrálás közben tönkretett. Szép lassan mindenki takarodik haza, de még ez sem gátol meg egyikünket sem a siránkozásban. Még a zuhogó eső is szép, meg az egér a konyhában, amivel pár napja találkoztam.
Ma voltunk szavazni Hágában, ahol egy háromfős bizottság kedélyeskedett velünk magyarul, magáztak minket, mi meg a Majával hangosan beszélgettünk róla, hogy akkor most a cigányokra szavazzunk-e vagy ne. Bőrig áztunk, de az ország még így is csodálatos.
