A hóhért tegnap felakasztották. Jöttünk haza Amszterdamból a lejárt kortingkártyával, és épp a bocikkal meg a bárányokkal enyelegtünk, mikor megérkezett ő. Ő. A kalauz. Semmi pánik, kivételesen tök jó a jegyem, ma reggel vettem az automatából. Az utolsó holland kirándulásra zsírúj jegy kell ugye. Nos, a jegy tényleg jó volt, de lehet meg kellett volna nézni, mielőtt beledobom a pénztárcába. Open dateset vettem reflexből, de nem pecsételtem le. Bevált bliccelős trükk, de kivételesen nem állt szándékomban kalandozni vele. Nem hitte el. Beledőltem a saját kardomba. Az ellenőr szemrebbenés nélkül ba büntetett meg 39 euróra, amiből a jegy árát visszakérhetem az állomáson. Mondhattam én neki, hogy hülye külföldi vagyok meg nincs már idő kihasználni azt az üres jegyet nekem. Ez az ember visszalopta a nagy nehezen összebliccelt bliccpénzt. A végén meg azt mondta, hogy alstublieft. Még az idegen holland csaj is gyűlölte mellettünk.
"remélem kínok között fog elpusztulni, miközben egy izzó és görbe vasat dugnak fel a végbelébe az ördögök." *
Leidenben próbáltam elhitetni az infópultossal, hogy de ez csak egy félreértés, és én nem tudok hollandul, és hagyjanak már. Nagyon segítőkésznek bizonyult.
Férfi volt az ellenőr?
Igen, az!
Nem volt az buzi?
Nem hiszem... Nem, nem volt az!
És nem érdekelte a bájod? Mégiscsak buzi kellett, hogy legyen.
A pénzemet nem adta vissza (nem is adhatja), de elkísért egy szép magas adoniszhoz, hogy hátha az tud segíteni. Megvillantotta, hogy ő fontos ember ám itt, még a pénztárost is ismeri (!), és ő segítőkész ám, még az infópultot is elhagyja miattam, hogy nekem sikerüljön visszakapni a pénzemet. Nem sikerült. De közben kifaggatott, és nagy bociszemekkel bámult rám. A férfiak néha olyan...
Olyan egyszerű, olyan váratlan, olyan könnyed, olyan kegyetlen volt. Engem megbüntetett a kalauz!
* Annalight megmondta a tutit!