Visszajöttem pár napja a koliba, ahol Elena Santarelli meztelen csöcseivel kelek és fekszem. Igen, egy fiúszobában csövezek, mert nekem ugye albérlőm van, és nem akartam galád módon kirúgni az államvizsgája előtt pár nappal. A Colos szobája olyan, mint egy kommuna: háromfős szoba, amiben egy lakó alszik rendszeresen, plusz minimum három vendég éjszakánként. Tegnap például öten voltunk.

Kezdem megszokni a régi-új helyzetet. Tetszenek a régi cimbik, akikről egész elhittem, hogy csak virtuálisan léteznek. Tetszik, hogy a Szabadság-szobrot látom az ablakból. Tetszik, hogy a Könyvtár klubból napernyős-teraszos, menő helyet csináltak, ahol olcsó (!!!!) a tejeskávé. Újra van értelme takarítani. Hollandiában kéthetente egyszer felporszívóztam azt a három pormacskát, ami képződött a szépséges szobámban. Talán akkor takarítottam ki rendesen, mikor Belgiumba mentünk, és féltünk hogy megölnek minket a káucsszörfölős házigazdák. Hogy megofelizünk az Erasmus alatt, és jönnek a rendőrök, akik megtalálják az almacsutkát a kukában, és megírja a Blikk, hogy depressziós, alkoholista, rendetlen büdös ribancok voltunk. Olasz szeretővel. Muhahaha.

Szóval itt van kihívás, mert félek a penésztől. A fal is az volt, a zuhanyfüggöny is. A falról letöröltem, a függönyt meg megpróbálom kidobatni a Coliékkal. Nem lesz egyszerű, de már csak az egyik oldaltól félek.

Ja, és Blankával megmentettem egy SÜN-t. Beleragadt a feje egy tejfölösdobozba, de leordítottunk a hajnali háromkor érkező, addig ismeretlen Segítő Orsinak, hogy mentse meg a SÜN-t a nevünkben. Megmentette. Lájkolom.