Ültünk Füreden a tükrös hely teraszán a gimis osztálytársakkal, odabenn meg a Billie Jean szólt, és úgy éreztem, hogy ez a szám, ez a szám ez marha jó. Aztán a dokkban rongyosra hallgattuk a Give in to me-t. Vagy otthon a Heal the world-ot. Vagy a Thriller-t. Vagy a Black or White-ot. Irigyeltem, aki látta élőben a Jackson 5-ot. És arra gondoltam, hogy egyszer még ott leszek a koncertjén. Ahogy elmegyek Japánba vagy megnézem a hidat San Fransisco-ban.
Meghalt. Michael Jackson halott. A fehér-fekete, a gyereklelkű, a pedofil (?), a pótolhatatlan Michael Jackson halott.
Meghalt a gyerekkorunk is.
