Tegnap egy böszme szőrös undorító állat mellettem pancsolt a hullámmedencében, ami egyre nagyobb és nagyobb hullámokat produkált, amiben én egyre jobban és jobban pánikba estem, mert többször voltam víz alatt, mint felette, és a böszme szőrös undorító állat miatt nem is tudtam kimenekülni, úgyhogy mikor már szabályosan fuldokoltam, az úszómester meg nyugodtan nézte, akkor a kistestvérem megfogta a kezem és kimenekített a partra. Puszcsi megmentette az életem.
Aztán mondjuk utána halálra cikiztek, mert nem mertem leugrani három méter magasról az ugrósmedencébe. Az unokaöcsém azt mondta, hogy én hétévesz vagyok, te meg huszonkettő, mégse mersz beugraniiii, pedig én igen? És valóban, a tíz év alatti nyeszlett gyerekek lendületből, felugorva csobogtak lefele, míg én próbáltam rávenni magam az ugrásra. Épp mondtam a lent szurkoló csáládnák, hogy na, akkor most megyek, mikor a kicsi, csontos cigánygyerek hátrafordult, hogy de akkor most már tényleg. Végül kétszer leugrottam. Akkor meg azt mondták, hogy bálna a vízben!
Öreganyám nem csinált faséérzottat, hanem pestihust, Keri nem kapta el a nagy ragadós nyelvével a bogarat, amit a Domi meghalított, de legalább én is túléltem a strandot. Amit bogyóval jaj úgy élveztem én.
