Öregapám elkezdett ápolónak szólítani. Nem tudom, hogy azért csinálja-e, mert félóránként megmérem a lázát, betakargatom vagy éppen ki, vagy mert mentolos krémmel masszírozgatom a segg-idegbecsípődését. Hálából tegnap azt mondta nekem, hogy hagyjam már aludni, majd közölte, hogy megjöttek az angolok, de mindegy, úgyse lehet átmenni, mert a Tivadar befalazta az átjárót, kicsit énekelt csukott szájjal (nem a Kiskacsa fürdiket), majd közölte, hogy ő nem is aludt. Ideje lenne ketteskének vagy Horváth bácsinak szólítanom. Bár egy kicsit azért zavar, hogy selymesebb a lábbőre, mint az enyém.
Nörsz
2009.07.08. 19:19 | CB | 2 komment
Címkék: beteg
A bejegyzés trackback címe:
https://cicabetti.blog.hu/api/trackback/id/tr631234817
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tucatnev 2009.07.10. 03:44:33
...a legszebb dolog szeretésben lenni, utána valszeg a szeretésben nem lenni jön...
CB 2009.07.10. 09:06:15
szeretetből csináltam, de miért jönne a nem szeretés? remélhetőleg felépül pár nap alatt, és akkor nem is kell senki lázát megmérni. az lenne a legjobb:)
vagy hogy érted?
vagy hogy érted?