Észrevettétek, hogy amikor meghal valaki, akkor az illetőt a halála után mindig felmagasztalják? A legnagyobb sztár, a legtehetségesebb énekes, a legjobb gyerek, a legszorgalmasabb munkatárs. Még akkor is, ha egész életében ivott, ha nem bírta elvégezni a középiskolát vagy ha le se szarta a családját. Meg mindenki megkeresi az iwiwen.  Többnyire csak azért, mert azt sem tudja pontosan, hogy kiről van szó, de kíváncsi, mert a szociális hálója egyes elemei ismerik vagy ismerhetik. A csorda kiválaszt egy képet, és az alá ír valamit a halottnak. Akad közötte kedves, de többnyire csak siránkozás, közhelyek puffogtatása, döbbenet. Ami vagy jól esik a rokonoknak vagy még jobban szenvednek miatta. Aztán pár hét múlva már megint nem emlékszik a halottra a kutya se a kommentelők közül.

Miért nem akkor szereted a gyerekedet, amikor él, miért nem akkor becsülöd meg, amikor él, miért nem akkor mondasz neki szépeket, amíg megteheted? Miért nem szereted a gyerekedet?