cicabetti

Eljön az a pont, amikor képtelenség jó pofát vágni a dolgokhoz. Mert egy másik nővel töltötted a gyerekkorodat, mert a gyerek egy kis geci, mert a felét se tudja, a felét se érti a dolgoknak, mert elkényeztetett, mert egyke, mert önző, mert megteheti. Szép alanykalicka, és másokért sírsz benne, aztán magadért. Mert a pasi egy nagy zéró, mert a nő egy másik kultúra. Igyekszik, igyekszel, de nem a családod. Nem ő a családod, neked volt egy családod, ami széthullott. És most szar. Mert szereted az egyiket és mert szereted a másikat, mert az életed részei. Az egyik pillangót csinált harisnyából, a másik meg hányásig itatott teával. De választani kellett, jól választottál, mert tudod kinek van igaza, kihez tartozol. De attól még szereted a másikat is, bár ezt időnként elfelejted. És akkor ott az a kölyök, akit megrángatnál, amiért azt teszi, amit tesz, és beleüvöltenéd a képébe, hogy megbánod ezt még te kis hülye, megbánod. Nem a pénz miatt. A zéró pasi csak egy pótlék, az idegen nő csak egy idegen nő. Beleszakad a szívem. Kivételesen csendben.