Amúgy egész jól indult az este, csak a végére törtek rám a rossz érzések. Negyvenhét (!) percet töltöttem a futógépen, de csak mert a CNN-en cápatámadásokról volt szó, és nem vettem észre, hogy rég lejárt a harminc perc, amit általában ki szoktam bírni unalomban való elpusztulás nélkül. Az a műlábú fekete ember vigyorogva mesélte, hogy békésen úszkált a Bahamákon, mikor jött a cápa, és leszaggatta a lábát, és hűdeszar volt hallani, mikor roppan a csont és látni, ahogy ömlik a vér. Hát az tényleg szar lehetett ember, én biztos nem vigyorognék ezen.
A szakemberek meg elmondták, hogy a cápa se veszélyesebb, mint a grizzli, tök természetes, hogy vannak balesetek, ha bemész a lakásába (értsd: a közös tengerbe. mert ugye milyen alapon sajátítja ki egy cápa a menő öblöket?). De azt várhatod, hogy a Bahamákon beússzon melléd a mackó, azt várhatod, nem? Meg különben is, -mondták- a cápa csak kevesebb, mint harminc embert öl meg évente, de az ember ezrével irtja őket. ÉS? Nekem kell a kezem meg a lábam, na. A tévé megint beszívta az agyamat, és túlfutottam magam. Meg squasholtunk is, mert az jó az idegeidnek. Tök jól agyon lehet verni a labdát, ha mérges vagy valakire. Ezért voltam én fáradt estére.
A biztonság kedvéért Titivel ittunk tizennyolc éves rumot, de csak mert megjegyeztem, hogy itt még unikumot se adnak, aztán bementünk a belvárosba, ahol VIP vendégek voltunk az első bárban (értsd: a másik bejáraton mehettünk be a csontüres helyre, ahol nem volt VIP szektor), de hamar leléptünk, mert 1) nem voltunk elég feketék ahhoz a jó kis feka zenéhez 2) nem ittunk eleget, hogy befeketedjen a szívünk 3) én nem voltam elég bátor, hogy beálljak fekáskodni a fekák közé, pedig lett volna kedvem. A második helyen megijedtem, mert simulós latin volt, én meg ott álltam szerető táncpartner nélkül. De hálisten rossz ajtón mentünk be (értsd: egy másik clubba jutottunk, ahol tök csönd volt, így el is jöttünk, de kifele nem a magyarok, hanem a kolumbiaiak loptak vettek az ingyencukorból meg az ingyengyufából, de minek???). Végül beértünk a simulós latinra, de addigra már tök jó lett és nemsimulós, majd vége is lett. Így jutottunk a harmadik helyre, ahol aztán tényleg nagy buli volt: hatalmas diszkó meg I'm in Miami bitch meg Bamboleo (fúj-fúj-fúj, el is húztam gyorsan), de aztán valahonnan előkerültek a törpelatinók, és az egész diszkó, (a fehérek is) spanyolra váltott, és riszáltak, a csajok meg sikítoztak és fényképezték az énekest. Én nem tudom kik voltak ezek már megint, de gondolom híresek, akár SP. (Ezt csak blikk.hu@Szedenik fogja érteni, de mindegy). Fehér öltönyben, kalapban, nadrágtartóban egy kicsi csávó, de nem Justintimberlék, kiaz? Szabadagazda... És ezúton is köszönöm a Mike nevű magas latínónak, hogy megpörgetett. Latínókra szükség van, ugye. Ez volt ma este. Kettőkor villany fel. Régi szép idők, DalmaZsuzsi:)
