A kölyök tegnap este megérkezett, és hozta magával Pumuklit, aki teljes átalakuláson ment át tavaly óta. Szerintem kevesebb szeretet kap most, hogy a többiek inkább a kiskutyákkal foglalkoznak, így folyamatosan jön utánunk, a lábunknál kuporog meg beleül az ölünkbe, alig lehet levakarni. Én nem szeretem, ha állatok vannak a lakásban, de annyira szépen néz rám, hogy legszívesebben megpuszilgatnám. (fúj)
A kölyök olyan szeszélyes, mint egy középkori várkisasszony, és könnyezik akár Szűz Mária, de nem fogunk megtörni!!! Nehezen bírom a hisztériás rohamokat, ha nem az enyémről van szó, de vígasztal a tudat, hogy tegnap éjjel én aludhattam a Star Wars-os ágyneműben meg hogy olyan tiszta az úttest, hogy mezítláb lehetett kutyát sétáltatni meg hogy úsztam holdfényben. (fúj, dicsekvőfelületnek használom szegény cb-t*)
*majd visszaolvasom a következő depresszióhullám alatt, hogy lássam mennyire szar az életem...
