Tegnap nem értettem, hogy miért mondja a Tivadar, hogy előbb férjem legyen, aztán kutyám, mert fordítva nehezebb, de most bár biztos vagyok benne, hogy azért, mert a kutyaszerelem után már nehéz kevesebbel beérni, hahaha... Puminak nekiadtam reggel a maradék palacsintát, és utána olyan szerelmesen nézett rám, hogy még az én jégszívem is felolvadt. Olyan hűségesen követ mindenhova, le vagyok nyűgözve...
A gyerekmúzeumban többször is megvilágosodtam a legókomplexumok felhúzása közben. Például örvendeztem, hogy de jó, hogy nem vagyok zsidó, mert akkor abban a meleg, fekete kipában kellene játszadozni majd a gyerekeimnek, majd az is eszembe jutott, hogy ha leszbikus lennék és egy másik nővel gyereket akarnánk gyereket örökbe fogadni, akkor biztosan keresnék buzikat, és cselből összeházasodnék az egyikkel, a barátnőm a másikkal, és párokként örökbe fogadnánk egy-egy gyereket, miközben valójában buzikként és leszbikként élnénk, de azért a gyerekek kicsit közösek is lennének, mert mi van ha menstruálni kezdenek vagy meg kell tanítani őket állva pisilni és borotválkozni... Még szerencse, hogy nem vagyok leszbikus, (csak szexista) bár az elgondolás tök jó!
Ki kellett bírni egy autószalont is, mert ezek itt nagy fekete kevésbetűs gépeket akartak nézegetni. Megsimogattuk a bőrülést, betűket és számokat suttogtunk, számoltuk a lovakat, megmértük a farkunkat, böfögtünk és elégedetten konstatáltuk, hogy óriási meg elvittük az egyiket egy tesztkörre. Meggyőződésem, hogy az nem is autó volt, hanem repülőgép, legalábbis gyanúsan mélyen belesüppedtem az ülésbe induláskor. Nem nekem való ez az autónézegetés, jobb lett volna inkább a bugyik között turkálni valamelyik boltban. Bár az ilyen autókba már amúgy is bugyi nélkül illik beülni...
