A mennyország kaliberű kínai étterem elég alaposan betett nekem az osztrigával. Péntek óta nem volt egy józan percem, mert a Titi meggyőződése, hogy a jéger majd kiöli belőlem a fájdalmat, de a helyzet inkább csak rosszabbodik. "Szégyenszemre" súlyveszteséggel fogok a végén hazamenni, de egyszerűen nem bírok normálisan táplálkozni...
A koplalás és a rosszullét és a spanyol kontra magyar ellentét ellenére nagyon elégedett voltam Destinnel. A türkízkék tenger, a hófehér homok, a pálmafák, plusz az éhgyomorra elfogyasztott alkoholhegyek mindig megtették a hatásukat. Második este például a mexikói családdal kipróbáltam a sky flyert: egy daruval felhúztak minket vagy harminc méter magasra, ahonnan elengedtek, és az ingához hasonlóan meghintáztattak. Mert nekem minden szarra fel kell lógnom, ugye...
Nem maradt ki a magyar meeting ezúttal sem: véletlenül 50 mérfölddel arrébb nyaralt az egyik közgázos ismerősöm a bátyjával, és átugrottak vizitelni. Hónapok óta nem találkoztam a lánnyal, hát hol máshol futnánk össze, ha nem Floridában... 
Ma reggel aztán otthagytuk az émelygős paradicsomot New Orleansért. Feltűnően sok a csövi alkesz, de nagyon tetszik a hangulat, természetesen odavagyok teljesen, hogy én itt, és madri gras meg jazz meg minden. New Orleans wow wow wow!!!
JASPER A MISSISSIPPI-T SZEMLÉLI
