Hétkor kidőltem, és mondtam a tesómnak, hogy kilenckor keltsen fel mindenképp, ezért délben meglepetésként ért, mikor arra ébredtem, hogy a Tivadar a fejem mellé teszi a telefont, amiben az anyám beszél kihangosítva. Közösen megígértettük a Titivel, hogy telefonál Párizsba az erfransznak, ha késne a nagy gépünk, hogy a pilóta bácsi mindenképp várja meg a gyerekeket a reptéren, addig nem indul el, míg mi oda nem értünk. Ha v-szkényi az öreganyja (insider poén), lehet süt nekünk sütit is....

A fiúk jellemzően fenn kockulnak, én lenn, a bőröndök szanaszét, na ezért nem fogunk megint időben elindulni haza, de legalább a mérlegelésen megfeleltettem: az Amerika-testsúly párharcot 3-1-re szépítettem nehéz küzdelemben. Igaz, hogy a fogamról lehet lerohadt a fogzománc a gyomorsavtól, nem működnek a belső szerveim, de az ételmérgezés azért mégiscsak király!

És most következzék egy rettenetesen hosszú nap a zuhanó légitársasággal............