Felsőbb utasításra (ami nem istentől jött) misére vonultunk Gabóval, ahol azt mondta a pap, hogy jó lenne, ha jövő héten a hívek nemcsak részt vennének a misén, hanem Jézust is magukhoz vennék. Szerintem arra akart célozni, hogy egy hét múlva szabadon hazaviheti mindenki a szobrokat istenszentneviben. Aztán eszembe jutott, mikor a Mádzsá kivitt a bicóján a barakkokba, mert meghívtak minket Italian dinnerre, én meg az aluljáróban valami katolikus nótát zengtem. Jól el voltunk késve, mert aznap vágott meg a kaller negyven euróra, és Tommaso kilencvenszer kérdezte meg, hogy hol van már Kátá, ehehehehehee.
A bioritmusom egyébként munkásidőzónára váltott: kilenc órakor magatehetetlenül alszom, majd hajnali ötkor ugyanabban a pózban ébredek teljesen kipihenten, készen a nyolc óra robotra. Közben nem álmodom semmit, igaz nincs is miről. Jó lenne már újra a mókuskerékben.
