Délután elindultam öreganyámhoz, de rossz buszra szálltam, és másfél órát töltöttem egy faluban, ahol mindenki megbámult, pedig még csak a mellem se lógott ki, aztán beültem a wait for it presszóba, ahol -miután kellőképp oldódott a hangulat- megkérdezték, hogy ki vagyok és mi szél hozott erre, mert ugye nem vagyok odavalósi, és még sose láttak. Az ittas törzsvendég tett be számot a zenegépbe, a fiatal apuka a környező kisvárosok közlekedési dugóit (muhahaha) szidta, én meg szürcsöltem a hosszú kávét, mert csak arra volt pénzem.

Aztán elmentem sétálni, üldögéltem a napsütötte padon, láttam valami patakot, ami akár a Rába is lehetett, majd jött a busz, és eljöttem öreganyámhoz, aki fasérzottat megint nem csinált, de azért próbál mindenfélével megetetni, pedig nem is vagyok éhes.

A szép nőnek az a mániája, hogy szeptemberben megy férjhez. A sok nagy parti meg előkelőség után a mostani esküvő lepukkant falusi romantikája, a jóképű legény zsiros arca és apuhasa mellbevágó. Csak egészség legyen, nem igaz? Eddig pénz volt, most majd lesz egészség...

Ne nézzetek hiradót, hülyének nézik az embereket. Disznós emberünk fiatalon meghal, és nem vizsgálják meg a családot, mondván hogy annyian gyanúsak az országban, sokba kerülne mindenki környezetét átvizsgálgatni. Végülis egy hulla a családban lehetne akár ok is, nem? De kedvencem a csávó, aki 742 ezret keres havonta a sittről. Még sosem láttam annyi pénzt! Ezek hülyének néznek minket ebben az országban, nem?