Tegnap találkoztam a lányokkal, akikkel kaszatibi a közös kedvencünk, és már majdnem elmentem velük bulizni, mikor eszembe jutott, hogy de nekem vendégem is lesz, sőt több, így hazarohantam. Felszálltam egy buszra, amiről azt hittem, hogy jó, aztán úgy gondoltam, hogy mégse, ezért leszálltam, de aztán kiderült, hogy mégis jó volt, mert a vendégeim, akikkel nem vettük észre egymást, ott integettek a hátsó ülésről. Aztán nem pisiltem a buszmegállóval szemközti sötét utcában, mert én egy érett, felnőtt nő vagyok, hanem inkább hazavittem, és felkeltettem az alvó szobatársamat, hogy elmeséljem a napomat, majd lementem a buliba, amire valamilyen őrült bevillanásom miatt nem voltam hajlandó 300 kemény HUF-ot kifizetni, hanem inkább leálltam a kopasszal vitatkozni arról, hogy mennyire erkölcstelen a buli végén (egykor) kifizettetni ekkora (!) összeget. Felajánlotta, hogy kitesz, én meg nem hittem el neki, sőt később be is akartam mutatkozni neki, de ő nem akarta. Aztán jött a tucat és rámtett egy karszalagot, és most égek. Ja, és ott volt Maja a blogból, meg a Laura, aki hazafelé vett egy tököt a körtéren és otthon átkopogott a szomszédja, hogy ne énekelje már olyan hangosan hajnalban a Szalai Évát. Miért nem alszik inkább? Amúgy a fészbuk is kihozta, hogy a Laura a zuhany alatt is énekel, és ez tudjuk mit jelent (ránk nézve, haha).
A régi szép idők most vannak.
