Menjünk be kajálni! - kiáltottam fel a keresztény rendezvény szervezője mellett a suliban, majd a megfelelő számú égéssel töltött perc (0.25 min) után kértünk teát és leültünk az asztalhoz Majával a blogból, hogy megbeszéljük, hogy mekkora hullámok csapdossák a kis pofánkat, majd megettük a kekszet, a pogácsát és a sós mogyorót is.
Aztán elmeséltem egy idegen lánynak, hogy rettenetesen érzem magam az iskolai nyomástól, a motiváció hiányától, és csak idegeskedem, de nem haladok. Ez a lány később odajött, hogy menjünk el a CsodaPatikába, az jót fog tenni. Cukorka formájában dobozba töltöttek nekem összeszedettséget, figyelmességet, derűt, lelkesedést, szabadságot, önuralmat, szorgalmat, és Maja a blogból kért nekem egy kis reményt. A remény egészen apró csokigolyó formát öltött, és kiesett a dobozból... Elveszett a remény.
