Megnéztem pár videót az előbb, és rámtört egy diszkrétebb nosztalgiaroham a nyolcórás émelygős-hányós houston-florida daytrip után, meg amikor a Gabó bosszúból elaludt a panorámás nagyágyon vagy mikor csak úgy simán átrohantunk a medencéhez mezítláb, és vagy egy teknős volt benne vagy egy mexikói, és tök meleg volt és család. Most Leident elő se hozom inkább, mert azon nem gondolkoztam.
Holnap megint nézhetem az összegraffitizett bkv-t. Annyira nem élvezem amúgy az ittlétet. Na jó, egyáltalán nem. Talán csak a kislááány oktatását, abban látok motivációt. Félek, hogy ez nem lesz elég semmire se.
